F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

— az egyházi és világi alapítványok pénzkezelésének, számadásainak felülvizsgálata. A helytartótanácsi számvevőség ellenőrizte még a nádor irányítása alatt levő országos pénztár és a lelkészpénztár számadásait, valamint a törvényhatóságok vonatkozásában számos egyéb apró feladata is volt. (Erről a számvevőség munkájánál részleteiben lesz szó.) A hadiadó adminisztrációjával kapcsolatban a tartományi biztosság szerepével kell röviden foglalkoznunk. A commissariatus provinciális felállítását az 1722— 1723-as országgyűlés rendelte el az 1715:VIII. tc.-vel létrehozott állandó hadsereg Magyarországon tartózkodó ezredeinek ellátásával, elszállásolásával, kiegészítésével és a hadiadó beszedésével kapcsolatos teendőknek polgári (rendi) részről való ellátására. Az országos biztosság a helytartótanácsban működő igazgatóságból (departamentum) és vidéki kerületi biztosokból állt. Utóbbiakból 1848-ban tíz volt. A napi munka zömét a vidéki biztosok végezték, akik állandóan érintkeztek egyrészt a törvényhatóságokkal, másrészt a magyarországi főhadparancsnokság hadbiztosaival; felügyeltek az adó beszedésére, az adónak a katonai pénztárak részére történő átadására, az ellátásra, a panaszok, kihágások vizsgálatára stb.

7 A hadipénztárak, amelyek az adót és a többi, a katonaellátást szolgáló juttatást átvették, a magyarországi hadi főkormányok szervezetében működtek, így a bécsi haditanács közvetlen felügyelete alá tartoztak. (1848-ban meglevő hadi főkormányok, főparancsnokságok: Buda, Pétervárad, Zágráb, Temesvár, Nagyszeben.)

8 Az alapítványi pénzjövedelem kezelésére külön pénztári hálózat létesült 1793ban, a közalapítványi főpénztár és az ennek alárendelt vidéki első-, másodosztályú és sorkívüli (rendkívüli) pénztárak. Utóbbiak olyan harmincadi vagy sópénztárakat jelentettek, amelyek fő feladatuk mellett bizonyos alapítványi jövedelmek kezelésére is utasítást kaptak. Korábban a kamarai hálózatban történt e jövedelmi ág kezelése is. A helytartótanácsi számvevőség feladatai lényegében az adó- és az alapítványi jövedelmek kezelése köré csoportosultak; ennek megfelelően tagolódott szervezetileg is adói és alapítványi osztályra.

9 A kancelláriák különféle bírói díjakat és más illetékeket szedtek be díjazó hivataluk útján. Ez a feladat a feloszlatás után a Pénzügyminisztérium hatáskörébe került. Pénzkezeléssel foglalkozott az ország pénztára is, amely sokat sejtető elnevezése ellenére nem az ország jövedelmeit egybegyüjtő állampénztár volt, hanem rendi szerv, amely a nádor irányítása alá tartozott. Hét-nyolc alap kamatai jelentették jövedelmét, amely évente nem érte el a 100 000 Ft-ot. II. József idején ez a pénztár is 7 Felhő—Vörös 497—502. 8 II. József a hadiadó kezelésének különálló szervezetét is igyekezett megszüntetni, s a gyalogság tartását a központi egyesített kormányszékre (helytartótanács, kamara) bízta. 1790-ben újra visszaállították mind a tartományi biztosság teljes régi szervezetét, mind a hadipénztárak katonai fennhatóság alatti tevékenységét. Felhő—Vörös 498.; Nagy István 292. 9 A helytartótanácsról szóló részekhez lásd: Ember 1940. 163—190.; Felhő—Vörös 391—489.