F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IX. Pénzügyminisztérium

elvesztette önállóságát — a kamarai főpénztárba olvasztották —, de 1790-től üjra önálló lett.

10 A jövedelemből országgyűlési célokra, a nádor irányítása alatt álló hivatalok személyzeti kiadásaira, a Nemzeti Múzeumra és Színházra stb. költöttek. A magyar állami jövedelmeket a helytartótanács és a magyar kamara adminisztrálta majdnem teljes egészében, és ennek 1 /5-e maradt az országban; ezzel rendelkezhettek ezek a hivatalok. A belső célokra a következőképpen gazdálkodtak: — megyei közigazgatás a háziadóból (nem is számított az állami jövedelmek közé a háziadó), — közoktatás a különféle alapokból, szerzetesrendi vagyonból, községi hozzájárulásból, — kamarai és felső kormányszéki személyzeti és dologi kiadások a kamarai jövedelemből, — gazdasági élet fejlesztése, utak építése, folyamszabályozás, elsősorban kamarai birtokokon, kamarai jövedelemből. Az osztrák fél számtalanszor felhánytorgatta, hogy Magyarország keveset adózik a nemesi adómentesség miatt, viszont meglevő jövedelmünk túlnyomó többsége a közös birodalmi pénztárba folyt. Onnan elsősorban a birodalom nem magyar részeiben megvalósítandó célokra, iparfejlesztésre, közlekedés fejlesztésére stb. használták fel a magyar pénzt is. A reformpolitikusok a fenti pénzügyi kiszolgáltatottság némi ellensúlyozására igyekeztek valamiféle közalapot létrehozni az ország fejlesztési céljaira. Az országos pénztár — mint régi rendi tőke — lett volna az egyik kiindulópont, egy fundus publicus a másik. Az ország pénztárának — mint láttuk — igen csekély összeg állt rendelkezésre — sok volt a kinnlevősége is —, és az is más célokra. A fundus szerepét a sóalap töltötte volna be, de az 1830-as, 1840-es években meglevő 250000-300000 Ft körüli összeg vajmi kevés volt az ország, a közlekedés elmaradottságának számottevő javítására.

11 Mindenesetre azt a csekély útépítési és folyamszabályozási munkát, amit az 1840-es években Magyarországon a helytartótanács és a kamara elkezdett, ebből finanszírozták. 1846-tól évi 100000 Ft-ot kapott a közlekedési bizottság a Tisza és mellékfolyói szabályozására.

12 2. AZ 1848-AS TÖRVÉNYEK INTÉZKEDÉSEI A PÉNZÜGYEKRŐL. A MAGYAR KAMARA MŰKÖDÉSÉNEK UTOLSÓ NAPJAI Az 1848:111. tc. szerint: „Mindazon tárgyakban, melyek eddig ... a k. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok kellett volna, s általában minden ... kincstári ... tárgyakban Ö Felsége 10 Nagy István 344—345. " Uo. 342—346. 12 Kovács Lajos az OHB-hoz erről újabb 100 000 Ft igénylése alkalmával, 1849. febr. 21. A szokott összeget ugyanis az uralkodó tavasszal szokta kiutalni. A félbemaradt munka, esetleges árvíz miatt igényelte a pénzt a folyamszabályozási munka újraindítására. Pm, Pénztári 1849:1854. pü. sz.