F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

polgármestere az „éjjeli csoportozások fékezése" ügyében.

125 Szemere ugyanakkor többször intette a főváros polgármestereit, hogy „ne ingereljék" a mesterlegényeket, ne tegyék őket az utcára; ne részesítsék előnyben a külföldről érkezett iparosokat, az ilyeneket inkább küldjék vissza a határon túlra.

126 A „közvetlen rendelési viszony" azonban, amely a Belügyminisztérium rendőri osztálya és a helybeli kapitányság között fennállt, illetve amelyet a minisztérium fenntartani igyekezett, nem bizonyult elegendőnek; ezért kerülhetett sor egy külön pesti rendőri miniszteri osztály szervezésére. A rendelet a statáriális intézkedés másnapján, június 13-án kelt. Eszerint a közrend érdekében a minisztérium segítséget kíván nyújtani a városi hatóságnak, s ennek érdekében a minisztériumi rendőri osztálynak alárendelt állandó hivatalt állít fel Pesten. Ennek az alosztálynak mindkét fővárosra, Budára és Pestre kiterjedt az illetékessége. A rendelet hangsúlyozta, hogy „a két városi hatóságnak kötelességét sem felelősségét ez nem fogja kevesbíteni. A rendőrség rendszerinti kezelése nála megmarad. E hivatal, mint az országos kormány közvetlen képviselője, utasítólag, vezérlőleg munkálkodik, és csak sürgős és rendkívüli esetekben avatkozik be közvetlenül." Az alosztály tagjai részben minisztériumi hivatalnokok, részben városi polgárok voltak: Hajnik Pál tanácsos, Nagy Gusztáv és Degré Alajos titkár, valamint a két polgármester és 2-2 polgár. Az irodában több írnok dolgozott, a kerületekbe pedig rendőrfelügyelőket rendeltek ki.

127 Az alosztályt különféleképpen nevezték: pestbudai rendőri bizottmány, miniszteri rendőrbizottmány, miniszteri bizottmány, országos rendőri osztály budapesti hivatala. 1848. júniusig az „országos rendőrség" teljesen összeforrott, egyet jelentett a minisztériumi rendőri osztállyal; a későbbi (1849) országos szervezet kiépítése itt, a budapesti alosztállyal indult meg. Pest és Buda, de elsősorban Pest az alosztályban önkormányzatuk sérelmét látták.

128 A pestiek már a rendelet megjelenése napján felszólaltak az „országos rendőrség" ellen, noha például Grafl főbíró nem tartotta azt sérelmesnek. A pesti városi potentátok két pártra szakadtak ugyan, de a közgyűlésen az ellenzéki vélemény győzött: egy választmányt hoztak létre, amelynek az volt a feladata, hogy megvizsgálja: ellentétes-e, s ha igen, mennyiben Pest municipális jogaival a minisztériumnak az országos rendőrségről, illetve a budapesti alosztályról hozott intézkedése. A választmány első vizsgálata szerint nem ellentétes, de ezt a közgyűlés el nem fogadva, új vizsgálatról határozott. A miniszteri rendelet újabb tanulmányozása után a választmány elutasító határozatot hozott a rendelet ellen, s ezt 125 Bm, Alt. iratok 1848:1135. bm. sz. máj. 13. A nevezetes Lederer-macskazene kivizsgálására kiküldött bizottság elnöke Zoltán államtitkár volt. Uo. 1848:1536. bm. sz. és PH, 1848. máj. 13. 126 Bm, Ált. iratok 1848:1126. bm. sz. máj. 13., 1848:2318. bm. sz. máj. 25., 1848:3436. bm. sz. jún. 10. Megjegyezzük, hogy a statáriumot Pesten jún. 12-én hirdette ki a minisztérium: Közlöny, 1848. jún. 16. 127 Bm, Elnöki 1848:338. eln. sz. jún. 13. A városi polgárok a tehetősek közül kerültek ki: Pl. Aul József iparos, pesti képviselő-testületi tag; Burgmann Károly nagykereskedő, bankár stb. Wildner 76. Nagy Gusztáv és Degré Alajos márciusi ifjak kinevezését örömmel üdvözölte a Március Tizenötödike, 1848. jún. 15. 128 Pestnek pl. már 1848. ápr. óta voltak rendőrügyelői a városban, lásd: Janotyckh 1851a I. 77. sz.