F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

,A rövid pesti tartózkodás és működés után Zoltán államtitkár július elsején rendelte el a Belügyminisztérium tisztviselőinek, hogy Pestről Kecskemétre utazzanak, s ott várják be Szemere Bertalant.

95 Elküldték Pestről a Közlönyt is, amivel a kormány a legkritikusabb napokban megfosztotta magát a közlés lehetőségétől. Szemere július 7-én adott rendeletet Rákóczy János kecskeméti kormánybiztosnak a továbbindulásra Szeged felé. Ezúttal név szerint kijelölték azokat, akik Szegeden tartoztak szolgálatot teljesíteni.

96 Amint Debrecenben, Szegeden is osztálybeosztás nélkül működött a Belügyminisztérium, az iratokat egy közös sorozatban kezelték. 1849. augusztus első napjaiban a belügyi tisztviselők 11 előfogaton indultak tovább Nagyvárad felé, s onnan mindenki tovább a saját egyéni sorsa szerint. 2. KÖZIGAZGATÁSI REFORM A felelős kormányzat és a népképviseleti elv szükségessé tette a közigazgatási reformot. Ennek megfelelően át kellett alakítani a választói rendszert, a törvényhatóságok szervezetét és működését, teljesen új alapokra kellett helyezni a központi kormány és az önkormányzatok egymás közötti érintkezését. Emlékeztetnünk kell arra, hogy e vonatkozásban alakult ki a hajdani reformpárt képviselői között a centralista és municipalista nézet, amely 1848—1849-ben is éreztette hatását az elvi munkálatok idején. A két vélemény megléte megfigyelhető a mindennapok gyakorlatában is. A közigazgatási reform kidolgozása elsősorban a Belügyminisztérium feladatát jelentette, amelynek alapelve e téren az egységre, „uniformitásra" való törekvés volt. Az áprilisi törvények problémafelvetése nyomán szükség volt az országgyűlési választások, a törvényhatóságok belső igazgatása, a népképviselet elvének a megyei, városi önkormányzatban való érvényesítése, a minisztérium és az önkormányzatok intézkedéseinek összehangolása terén felvetődő általános elvi és a konkrét problémák megvizsgálására, s részben azonnali ideiglenes, részben távolabbi, végleges érvényű intézkedések hozatalára. Ide vonatkozó törvénycikkek: XVI. a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról; XVII. a megyei tisztválasztásokról; XXIV. a községi választásokról; XXV. a jászkun kerületekről; XXVI. hajdú kerületről; XXVII. Fiúméról és Buccariról. A szabad királyi városokról a XXIII. tc. intézkedett. A törvény szövege szerint is először csak ideiglenes intézkedéseket kellett hozni a majdan elkészítendő végleges közigazgatási reform életbelépéséig. A városi közgyűléseket át kellett alakítani népképviseleti úton választandó testületekké. A megyéknél ez egyelőre kimaradt, de az ideiglenes bizottmányokba a nem nemeseket is be kellett vonni. Egyelőre a megyei tisztválasztások szüneteltek. A minisztérium illetékességébe tartozó területekkel kapcsolatban eltérő közigazgatá95 Márczius Tizenötödike, 1849. júl. 4.; Bm, Elnöki 1849:466. eln. sz. júl. 6. 96 Bm, Elnöki 1849:466. eln. sz. júl. 7., 1849:551. eln. sz. júl. 17.