F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

belügyi és a rendőrségi anyagban megtalálható iratai, és a nemzetőrségi lajstromozatlan iratok között több tervezet található a kérdés megoldására. Az osztály, illetve a belügyminiszter — hasonlóan a katonai kinevezésekhez — csak segédtiszteket nevezhetett ki. A törzstisztek kinevezése és előléptetése a kormányzót illette a belügyminiszter javaslatának mérlegelése után. Ezekről az intézkedésekről természetesen a hadügyminisztert is értesíteni kellett.

92 Az általános és fontosabb rendeleteket a miniszter, a kevésbé fontosakat az osztályigazgató tanácsos írta alá. Az osztály vezetője Kiss Károly alezredes, a korábbi hadügyi nemzetőrségi osztályvezető lett. (Ugyanebben az időben a hadügyi nevelésügyi osztályt is irányította.) A fennmaradt iratok elsősorban személyi ügyekre vonatkoznak. A következő tisztviselőket ismerjük, akik itt dolgoztak: Timáry Ede fogalmazó, majd titkár, Cseresznyés Károly számvevő, Huszár Elek segédfogalmazó. 1849-ben az országos levéltár hivatalnokai nem követték a kormányt Debrecenbe. Kovachich és Paulekovich, az országház gondnoka az osztrák sereggel együtt távoztak Pestről; a kis országház épülete részben leégett. Szemere Debrecenből utasította Hajnik rendőrigazgatót, hogy Kecskeméthy Mihály nem alkalmazott volt helytartótanácsi alirattárnokot — aki eddig is a közös irattárban dolgozott — bízza meg a közös irattár és az országos levéltár gondozásával és felügyeletével. Tisztségének megjelölése: álladalmi közös levéltárnok. Kecskeméthyt munkájában Bálás Károly belügyi irattárnok segítette.

93 Kecskeméthynek a helyzetről részletes jelentést kellett adnia, és rögtön meg kellett kezdenie az 1849. január—május között oda került miniszteriális iratoknak az illetékes minisztériumi irattárnokok részére történő kiadatását.

94 1849-ben tehát ésszerűségi okokból egyesítették valamennyi országos jellegű levéltár anyagát az „álladalmi közös levéltárban". A közös levéltárba tartoztak a kancelláriák, a helytartótanács, a régi országos levéltár és a kamarai levéltár. Utóbbi továbbra is a Pénzügyminisztériumnál volt elhelyezve, de vezetőjét (Bélik Mihály) az állami közös levéltárnok helyettesének is nevezték. Ezzel 1849-ben a magyar forradalmi kormány megvalósította az országos levéltár modelljét: egyesítette az országos jellegű szervek levél- és irattári anyagát. Igaz, nem tudatos, nem történeti szempontokat szem előtt tartó cselekedet volt ez, hanem a szükség, a mindennapok eseményei kényszerítették ki. 92 Kiss Károly terve, 1849. máj. 13. Szemere. min. eln. iratai 1849:39. eln. sz.; Ember 1950. 92. 93 1848/49-i Mm, Vegyes Bm. 1849. jún. 15. és benne az álladalmi rendőrség 471/Á.R. számú rendelete máj. 28-ról. 94 Uo. 585/Á.R. sz. jún. 1. A nagy és kis országházban volt és időközben odakerült iratok állapotát szemléletesen írja le az 1849. jún. 15-én kelt jelentés, amit az előbbi jegyzet is idéz. Irányi Dániel kormánybiztos szerint nemcsak a gyújtóbombák tettek kárt az országházak épületében, hanem a fegyelmezetlen honvédek cselekedetei nyomán az országos levéltár iratanyaga is károsodott. Irányi szerint a katonai parancsnokságnak a vár bevétele után intézkednie kellett volna, hogy az elvitt iratokat szolgáltassák vissza, de ez nem történt meg. Egyetértés, 1885. ápr. 5.