F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VIII. Belügyminisztérium

járó eljárási díjat az irattárnok kezelte.

18 A névváltoztatási esetekről a statisztikai hivatal jegyzéket vezetett. Noha a zálogházak ügyei szintén ehhez az osztályhoz tartoztak, a zálogházi igazgatói választmányba csak novemberben került közigazgatási osztálybeli hivatalnok. Hasonlóképpen ennek az osztálynak a hatáskörében szerepelnek az osztálykimutatások szerint a zsidó ügyek, mégis, elsősorban az országlati és a rendőri iratokban találjuk erről a legtöbb adatot. Az osztálynak a Közlönnyel kapcsolatos feladatai elsősorban a terjesztés, a reklamációk intézése köréből adódtak. A felügyeletet a rendőri osztály, illetve maga a miniszter gyakorolta a lap felett. A közigazgatási osztály sok feladatot örökölt a helytartótanács közigazgatási I. és II. szakosztályától, a vármegyei osztálytól. Az osztály vezetője 1848. december végéig Schedius Lajos idős, volt helytartótanácsi tanácsos volt. Mint osztályigazgató hivatalból elnöke volt a magyar nyugpénzintézetnek is.

19 A csupán a közigazgatási osztályról fennmaradt referenciabeosztás szerint Jakab István intézte a városok, zsidók ügyeit, a ki- és bevándorlást; Demeczky Lajos titkár az árvaügyet, a levéltárakat, polgári alapítványokat és a zálogházakat referálta. Egy harmadik személy gondozta a megyék ügyeit. A beosztás 1848. májusból való, változott is, de mindenképpen tükrözi azt, hogy nem területi, hanem tárgyi alapon osztották el az ügyeket. Tudunk olyan elképzelésről is (május 19-ről), amely a régi kormányszéki gyakorlatot alapul véve területi alapokra helyezte volna a referenciákat.

20 A közigazgatási osztály vezetőjének közvetlen felügyelete alatt dolgozott a fordítói hivatal gárdája. Hiteles fordítói osztálynak is nevezték, tekintettel arra, hogy valamennyi minisztérium és kormányhivatal fordítói munkáját végezték, és csak ők végezhették. A fordítókra óriási szükség volt elsősorban a nemzetiségekkel, valamint a külfölddel való érintkezésben. Az új szellemű törvények és rendeletek, a levelezés fordításának — a minisztérium várakozása szerint — elő kellett volna segítenie a nem magyar népekkel való jobb megértést, a kezdettől (és régtől) lappangó ellentétek elsimítását. Nem a fordítói hivatal gárdáján múlott, hogy ezek az ellentétek egyre élesebbekké váltak. A fordítói osztály megszervezését minisztertanácsi határozat rendelte el. Az állásokra való pályázati felhívás 1848. június 3-án jelent meg a Pesti Hírlapban. A pályázóknak három napon belül kellett kérvényüket benyújtani Zoltán államtitkárnál. A jelentkezők névsora szerint a 110 jelentkező közül 37 volt ügyvéd, tisztviselő 15, tanár 11, bányász 1 (magyar, német, francia és szlovák nyelvtudással), mérnök 1, orvos 1, szolgabíró 1, „polgár" 1, újságíró 1; a foglalkozást nem 18 Bm, Közig. 1849:2191. sz. (a 27. doboz végén) 1849-ben Debrecenben a Honvédelmi Bizottmány irodája és a Belügyminisztérium is szedett névváltoztatási dijakat. Lásd pl. Pm, Pénztári 1849:2437., 2451 pü.sz. 19 Bm, Közig. 1848:8. kfő, 154. tétel. Ebben a decemberi iratban megtalálható egy júliusi ülés jegyzökönyve. 20 1848149-i Vegyes, Bm. A közigazgatási osztály kútfőit lásd Fábiánné 1969. 27—30. A helytartótanácsi ügykörre lásd a Fényes-féle kimutatást: Bm, Szemere miniszteri I.