F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VII. „Király személye körüli minisztérium". Külügyminisztérium

„külügyminisztérium, külügyminiszter" kifejezés sem. Ez csupán azt jelenti — fejtegeti —, hogy a budapesti minisztériumnak ez az osztálya az ország területén kívül működött. Érvelésének alátámasztására Deákot idézi, aki azt hangoztatta az 1867-es kiegyezési tárgyalások idején, hogy az 1848-as törvények szerint sem és a gyakorlatban sem létezett magyar külügyminisztérium. „Deák pedig classicus tanú... "

4 Deák valóban tanú, de az adott történelmi pillanatban elfogult tanú. 1867-ben új megoldást találtak: a külügyek közösnek nyilváníttattak, és egy, a két országgyűlés által kiküldött bizottságoknak felelős közös külügyminiszter intézkedett. A külügyekben való részvételért maga a magyar miniszterelnök felelt.

5 Az 1848-as minisztérium külügyeinek megítélésében a másik végletet képviselte Hajnal István. Ő azokat rótta meg, akik nem ismerték el az 1848-as külügyminisztérium létét, mégpedig abban az értelemben, ahogyan ma egy önálló állam külügyminisztériumát is tekintjük. Hajnal nemcsak bizonyítani igyekezett ezt az állítását, de valósággal hitt abban, hogy a tényleg csak az „érintkezést, közös ügyeket" bizonyító iratokon kívül voltak szóbeli megállapodások önálló magyar külpolitikai lépésekről.

6 Szerinte nemcsak a szóhasználat, hanem a magyar kormány törekvései is nézetét igazolják. A „király személye körüli miniszter" meghatározást anticipáltnak tartja, és az 1867-es állapot 1848-ra való utólagos ráerőltetésének. Meg kell jegyeznünk, hogy ma a levéltári anyag és a hozzá készült valamennyi segédlet ezt a meghatározást tünteti fel. A legújabb, a külügyekkel foglalkozó átfogó munka Waldapfel Eszteré a független magyar külpolitikáról. Elsősorban az 1849-es idővel foglalkozik, mivel az önálló magyar külügyeket 1848 őszétől számítja, s lényegében Kossuth személyével kapcsolja össze.

7 Szerinte az osztrák minisztériumi emlékirat „indokolatlan vádként" hangoztatta a minisztériumnak az önálló magyar külügyekre irányuló törekvését. Ez esetben nem tudjuk, vajon hová sorolható Kossuthnak a költségvetés előterjesztésekor elhangzott követelése az önálló magyar diplomáciai személyzetről, saját költségvetéssel, még akkor is, ha ez a kereskedelemügyi tárca keretében került volna elszámolásra.

8 Hogyan értékelendő az önálló magyar külügyminisztériumról az országgyűléshez benyújtott törvényjavaslat (július 25)? A javaslat megfogalmazójára, Boczkó Dánielre közvetlenül hathatott Kossuth július 20-i nagy jelentőségű cikke a Kossuth Hírlapjában. Hangsúlyozta a minisztériumi törvény ez irányú hiányosságát, s a magyar külügyminisztérium megteremtése érdekében új törvény alkotását követelte.

9 E törvény létrehozására sajnálatos módon nem került sor. * Uo. 188—189. 5 Uo. 204.; 1867:XII. tc. 8. §. 6 Hajnal 27. 7 Waldapfel 1962. 8. 8 KLÖM XII. 529. 9 A törvényjavaslat szövege: Beér—Csizmadia 660—661.; Kossuth cikke: KLÖM XII. 599—602.