F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

VI. Az erdélyi államigazgatási és igazságszolgáltatási szervek 1848—1849-ben. A magyar minisztérium területi illetékessége

végrehajtásán munkálkodott. Október 17-én utasította Vay erdélyi biztost, hogy a guberniumot és a kincstartóságot szüntesse meg; a hatóságok jelentéseiket vagy a biztoshoz vagy az illetékes minisztériumhoz intézzék. „A kormányszék bírói köréhez tartozott pertárgyak a Pesten és Kolozsvárt haladéktalan felállítandó főtörvényszéki osztályhoz levén... föllebbezendők és ott eldöntendők, az alkalmas egyének kijelölése, a kinevezés eszközölhetése végett, országos biztos úrtól váratik."

45 Vay lényegében semmit sem csinált, amit október 21-i válaszában Puchner nagyszebeni osztrák katonai parancsnok október 18-i kiáltványával mentegetett. Puchner a minisztérium és a nádor lemondása után magához ragadta a katonai és polgári hatalmat, a kormányszéket külön is felszólítva a hódolásra. Vay attól tartott, hogy a gubernium feloszlatását a lakosság a Puchner előtti meghátrálás jelének tartaná. Az OHB az utóbbi meggondolást helyesnek tartotta, hozzáfűzve, „hogy intézkedéseiben Ön a kormányszék tetszése által fentartóztatni teljességgel ne engedje, hanem teljes hatalommal akkép intézkedjék, hogy a haza meg legyen mentve".

46 Puchner azonban nem tétovázott; a guberniumot feloszlatta, a szebeni pénztári készleteket magához vette. November 14-én a kincstárnok gr. Mikó Imréhez királyi kéziratot indítottak el Bécsből. Ez a kormányszéket régi alakjában visszaállította, s ideiglenes elnökévé a kincstartót tette meg. Rendeleteket csak a megindult osztrák támadás katonai erejének főparancsnokától, Windisch-Grátz hercegtől és a nagyszebeni General Commandótól fogadhattak el. A rendeletnek — a szászok és románok Mikó elleni kifogásai miatt — nem lett foganatja, Mikó helyett br. Kemény Ferenc vitte a gubernium ügyeit. Puchner október 18-i proklamációja értelmében a katonai kormány irányítása mellett működtek. Az osztrák kormányzat 1848 végén Erdélyben mint biztos támaszponton, berendezkedni igyekezett. A magyar minisztérium — mint említettük — csak erélytelen biztosai tevékenységére volt utalva e területen. Az osztrák minisztertanács december 19-én Erdély új berendezkedéséről tárgyalt. Szakértőjük br. Geringer, a majdani magyarországi polgári biztos volt, mivel erdélyi születésű lévén ott személyes és politikai kapcsolatai voltak. A minisztertanácsi ülés nyomán a gubernium feloszlatásáról és újjászervezéséről december 22-én jelent meg rendelet. Teljesen megbízhatatlan volt számukra a hivatali gárda, gr. Mikót is beleértve, vezetőül ezért két személyt — Mikót és Keményt — hoztak javaslatba. A guberniumnak szoros kapcsolatban kellett lenni az osztrák katonai parancsnokságokkal.

47 Ugyancsak a december 19-i osztrák minisztertanácsi ülés határozata nyomán, a szebeni kincstartóságot meghagyták korábbi állapotában, olyannyira, hogy a bécsi legfőbb pénzügyi szervvel, a pénzügyminisztériummal is közvetlen rendelkezési viszonyba került. Erről ugyan• 45 OHB 1848:1119. eln. sz. Kívül Vay ráírta: „Részint eligazíttatott, részint újabb rendelet nyomán változást szenvedett; részint csak boldogabb időben tellyesíthető." 46 KLÖM XIII. 283. 47 ÖStA MR-Prot. 1848. dec. 19. fol. 323—325.; ÖStA MR-Akten 1848. dec. 21—22. 1848:3004. sz.