F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

Ezek között is a Pest megyei — a Kossuth által készített — volt a leginkább konkrét; számos megye, így Pozsony is mintául vette. A pesti követutasítás a nyilatkozatnál bővebben és konkrétabban szabja meg a felelős kormány iránti követelést is: 1. a kormány politikájának irányát az országgyűlés akaratától, vagyis a nemzeti akarattól vegye; 2. „a kormány legyen a nemzet szabad és önkénytes nyilatkozatának természetes kifolyása"; 3. a kormánynak legyen ereje és önállósága idegen befolyástól mentesen, a „nemzet akaratától vett irányban törvényszerüleg kormányozni"; 4. a nemzetnek elég biztosítéka legyen, hogy megvalósíthassa a felelősséget és az elszámoltatást. össze kell kötni a javításra való törekvést a biztosításra való törekvéssel, s az 1790:X. tc. alapján kell megvalósítani a végrehajtó hatalom felelősségét.

18 A reformellenzék szerint az alkotmányos biztosítékokkal megerősített nemzet sikeresen síkraszállhat a fejlődést szolgáló reformokért, s meg is valósíthatja azokat. A fő reformcélok a következők voltak: Közteherviselés — az adózó nép egyedül nem fedezheti az ország szükségleteit, s a nemesség adómentessége már amúgy is példa nélkül áll a fejlett országokban. A befolyt jövedelemről viszont a nemzet jogosan követelheti a kormány elszámoltatását és felelősségét. Népképviselet — az abszolút uralkodóval eredményesen szembeszálló képviseleti szervben a polgárság döntő szerepet játszik. Magyarországon a nem nemes lakosságnak nem a népesség és képesség arányában, hanem városonként volt l-l követe és szavazata a törvényhozó gyűlésben. Csak a városok lakosságáról van szó, a hatalmas, városon kívül élő nemtelen tömeg számításba sem jött e választói rendszerben. Ezért lett az utolsó rendi országgyűlésen sarkalatos kérdéssé — s egyben a centralisták és a municipalisták közti vita egyik forrásává is — a városok reformja, mivel ez érintette az önkormányzati és központi kormányzás harmóniájának kérdését is.

19 Az ellenzék a paraszti tömegeknek igazgatási részvételt kívánt biztosítani a megyei igazgatásban. Törvény előtti egyenlőség — szintén alapvető polgári követelés. A jobbágyviszonyok eltörlése — az elképzelés szerint ugyan az állam által adósságul vállalt földesúri kármentesítéssel, de tulajdonképpen ez jelentette volna a leginkább döntő lépést — a gazdasági viszonyok átalakítását — a többi követelés tényleges megvalósulásához. Az ősiség eltörlése, amely biztosíthatja a kapitalista fejlődéshez szükséges szabad beruházást, pénzforgalmat. E követeléseken belül számos kisebb, részletkérdésre irányuló célt tűzött ki a haladni vágyók tábora.

20 A haladó nemesség mindeme megfontolások alapján oda jutott, hogy kijelentette — ki merte jelenteni —, az ország önállósága (1790:X. tc.) nem valóság, Magyarország „eszköz volt egy más célnak, Ausztria jólétének 18 Uo. 173—174. 19 A centralista Pesti Hírlap több alkalommal is világos, logikus okfejtéssel mutatta be a városi ügy és a felelős kormányzás összefüggéseit. Például: PH, 1848. febr. 3. 20 KLÖM XI. 175—194.