F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény
elérésére". 21 A cél már nem az volt, hogy a sérelmek orvoslását sürgessék, hanem annak elérése, „hogy sérelmek ne történhessenek". 22 A Szent Szövetség bilincseibe vert Európa kormányzási elveinek egyik szellemi atyja, Metternich osztrák kancellár véleménye fölényesen lenéző volt az alkotmányosságról, a parlamentáris kormányzásról. Nézetei szerint „az alkotmányosság, a parlamentarizmus kész forradalom, sőt a forradalom legveszedelmesebb, mert titkos formája" (1833). Hat évvel később viszont úgy találta, hogy „a miniszterializmus a kor betegsége, olyan ostobaság, amely össze fog omlani, mint minden esztelenség". A magyarok alkotmányosságot, felelős kormányzást kívánó követeléseit elintézettnek vélte azzal az érveléssel, hogy az ősi alkotmány teljes mértékben érvényesül, Magyarországnak semmi szüksége bármiféle ez irányú változtatásra. 23 Ezt az elképzelést még a magyar konzervatívok is meghaladták. Noha 1848-ra a haladó nemesség eljutott oda, hogy az ország fejlődése és önállósága egyik biztosítékául a felelős parlamentáris kormányt jelölje meg, ennek konkrét célul való kitűzése korántsem volt egyszerű és magától értetődő a kor viszonyai között, még a polgárosulást és önállóságot követelők számára sem. Szemere Bertalannak a válaszfelirati vita során 1847-ben elhangzott egyik mondata szerint: „Hiában tagadjuk, hiában tagadják a conservativek, hiában tagadta maga az ellenzék egy része, az események sorsszerű hatalma erővel ragad a parlamentáris kormány felé.. ." 24 Horváth Mihály úgy emlékezik, hogy még a centralisták sem bocsátkoztak bele a felelős kormány alkalmazásának részleteibe, különösen nem abba az igen lényeges kérdéskörbe, hogyan alakulna Magyarország és Ausztria viszonya. Szerinte ez a körülmény azt bizonyítja, hogy „a rendszer kívánatosnak látszott ugyan, de valósítását a közeljövőben legbuzgóbb pártolói sem reményiették". 25 Jól emlékszik-e Horváth Mihály? Azt a tényt tapasztalhatja a kérdés kutatója, hogy a puszta felismerésen és az általánosságba vesző alkotmányjogi magyarázatokon kívül az új államjogi intézmény megszervezésére vonatkozó legcsekélyebb konkrét elképzelés sem található, egészen a márciusi napok törvénykészítő napjaiig. Nagyon valószínű, hogy a miniszteri törvény hiányosságai egyrészt abból fakadnak, hogy azt megelőzően senki sem foglalkozott részleteiben a felelős kormányzás mibenlétével, sem mindazokkal az államjogi, közigazgatási következményekkel, amit ez az új kormányforma magával hozott. A felelős kormány megvalósításához vezető előzménynek tekinthetjük az Ellenzéki Nyilatkozaton, a reformer követutasításokon és az 1847—48-as országgyűlési tárgyalásokon kívül a centralisták elméleti munkáit és az 1843—44-es -' Magyar kancellária II/1. Követi utasítások. Pozsony megye utasítása. " PH. 1847. nov. 28. 2J Antiics 1975. 81., 205—208. és 263—264. 24 PH. 1847. dec. 2. J Horváth Mihály 1868. II. 575.
