F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

A felelős kormány iránti igény Magyarországon több okból merült fel, s ezek az okok egymással kölcsönös kapcsolatban vannak. A felelős kormány követelését előidézték az alkotmányos sérelmek, valamint az a felismerés, hogy a polgári átalakulás immár elkerülhetetlen, és ennek egyik sine qua non-ja a felelős parlamentáris kormány, amelyet a meg nem felelő kormányzásért a képviseleti szerv előtt lehet és kell kérdőre vonni. A felelősségre vonható kormány követelése viszont kikerülhetetlenül bevonta a problémakörbe az idegen uralomtól, kormányszervektől való függés tényét is. Az osztrák központi hatóságok és magyarországi kormányszerveik számos ûn. alkotmányos sérelmet követtek el, amelyek felsorolása, s az orvoslásuk iránti igény szerepelt az országgyűléseken. A legutóbbi, 1847—48-as országgyűlésen az ellenzék felsorolta a legfájóbbakat: a Részek visszakapcsolását elrendelő 1836:XXI. tc. végrehajtásának szabotálása; a határőrvidékek nem magyar törvények szerinti közigazgatása; a magyar nyelv ügyében hozott törvény (1844:11. tc.) végre nem hajtása; a kormány Horvátországban a tartományi gyűlés szerkezetét a törvényhozási út helyett kormányparanccsal változtatta meg; a megyékbe törvényes főispánok helyett helyetteseket, adminisztrátorokat nevezett ki.

15 A magyar nemesség egyik „sarkalatos" törvénye, az 1790:X. tc, amely „királyi szentesített szóval arról biztosít, hogy >>hazánk szabad s egész törvényes kormány rendszerében független, tehát semmi más országnak a vagy nemzetnek alá nem rendelt«",

16 az alkotmány meg nem tartásával, az alkotmány ellenére hozott intézkedésekkel csorbát szenvedett, sőt, ahogyan Kossuth mondotta 1847. november 22-i első válaszfelirati beszédében, ez a törvény „nem valóság".

17 Az ellenzék, a reformpolitikusok nem akartak már több hiábavaló gravaminális országgyűlést; proponáltak és cselekedni kívántak. Kívánták az alkotmányos biztosítékokat, amelyek megakadályozzák az ország törvényei ellenére történő kormányzását, valamint kívánták azokat a reformokat, amelyek az országot elmaradott helyzetéből a haladott, polgárosult európai államok sorába emelik fel. Reformjaik tehát célozták a gazdasági, társadalmi haladást, s egyben olyan jogi, közigazgatási reformokat is, amelyek elébe mentek a mélyreható alapbeli változásnak, mintegy elősegítették azok érvényesülését. Az alkotmányos biztosítékok között első helyen szerepelt — mert ott kellett szerepelnie — a kormány felelőssége. Kívánta továbbá az ellenzék a nyilvánosságot, a szólás és gyülekezés szabadságát. A sajtószabadsággal együtt a cenzúra eltörlését nélkülözhetetlennek tartották. Alkotmányos biztosítéknak tekintette a reformerek tábora az ország egységének, népeinek egy határ közé gyűjtése szorgalmazását: Erdély, a Részek, a határőrvidék magyar törvények általi kormányzását, a más nyelvűek és vallásúak kellő kíméletével. A fentieket az Ellenzéki Nyilatkozat alapján az ellenzék általános irányelvként követte. Az ellenzéki megyék utasításaikban tovább részletezték e feladatokat. 15 Ellenzéki Nyilatkozat, 1847. 7. KLÖM XI. 154. 16 Pest megyei követutasítás 1847. KLÖM XI. 171. 17 Uo. 319.