F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

I. A felelős kormányról szóló 1848-as törvény

polgári alaptétel, s ha büntető törvénykönyvben nem is lehet kimondani, hogy a kormány az országgyűlésnek felelős, — büntetőjogilag felelősségét kodifikálni lehet."

7 A polgári-parlamentáris követeléseknek a régi magyar törvényekre való vonatkoztatása politikai jellegét mutatja, hogy az 1843-as büntető törvénykönyvi javaslat vitája során éppen konzervatív pártállásúak tagadták, hogy a felelősség eszméje megvan a korábbi törvénycikkelyekben. így pl. Zárka János, miután elvetette a korábbi törvénykönyvek, így Ulászló dekrétumainak 1843-ig tartó hatályát — „és nem is alaptalanul"

8 —, az ezután következő politikai érvei már fölöttébb avíttak: nálunk a király „nemcsak uralkodik, hanem kormányoz is",

9 vagyis a hatalom megoszthatatlanságára hivatkozott; az abszolút feudális monarchiát védte. Ellenérvei sorában felhasználta az ellenzék megosztására is alkalmas központi kormány—önkormányzatok szembenállásának elvét is.

10 Az Ellenzéki Nyilatkozat, amelyet ugyancsak Deák öntött végső formába, a felelősség eszméjével kapcsolatban szintén hivatkozik a régi törvényekre: „Ezen felelősséget, mely törvényeinkben sem ismeretlen, s azoknak szellemével oly igen összhangzik, minél előbb életbe léptetni, leend egyik legfőbb törekvésünk."

11 Az 1848:111. tc. véleményezése során a nádor szerepével és a felelősség eszméjével kapcsolatban a kancellária országgyűlési bizottsága is számos magyar törvényre hivatkozott.

12 Szeretnénk itt utalni arra, hogy az OHB kormányzása idején oly sokszor hangoztatott tény, miszerint a bizottmány az „országgyűlés kifolyása", szintén ebből a gondolatkörből fakad: az országgyűlést a törvények alapján még a király hívta egybe, ennélfogva „kifolyásának" is törvényesnek kell lennie, ha nem is uralkodói akarat szüleménye. Erre elsősorban az elszakadástól rettegő nemesi réteg megnyugtatása miatt volt szükség. Az 1848-ban taktikai megfontolásokból is idézett régi törvények a későbbi történeti irodalom néhány termékében egyenesen a felelősség, a miniszteri ellenjegyzés modern, polgári parlamentáris gyakorlatával szoros kapcsolatban jelennek meg.

13 Eckhart Ferenc magyar alkotmány- és jogtörténetében kategorikusan lehűti a reményeket, s leinti a próbálkozásokat azzal, hogy a rendi alkotmányos törekvéseket kifejező, a király központi hatalmát csökkenteni kívánó feudális kori tanácsosi felelősség és a polgári társadalom és alkotmányosság talaján kifejlődött kormány felelősség között „semmi kapcsolat nem található".

14 7 Uo. 8 Uo. 40. 9 Uo. 10 Néhány jellemző gondolatot találunk az 1843-as büntetőjogi javaslatok tárgyalásáról Fayernél, pl. Zárka Jánostól (310—311.), Somssich Páltól (316.), Zsedényi Eduárdtól (323.), Szemere Bertalantól (321—322.). 11 KLÖM XI. 154. (Kiemelés: F.K.E.) 12 Vő. Károlyi 1936. vonatkozó részeivel! 13 Schvarcz 1883; Schvarcz é. n.; Szilágyi Loránd 504. 14 Eckhart 1946. 98—99.