F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
önkényeskedésének, a tiszti kinevezések és előléptetések körüli protekciónak. 95 Ez a törekvése Kossuthot is figyelmeztette, aki számos önálló intézkedést foganatosított katonai téren a hadügyminisztérium tudta nélkül vagy utólagos értesítésével. Görgei egyébként csapatvezérként éppen olyan fegyelmezetlen módon viselkedett a központi irányítással szemben, mint amely viselkedésmód ellen szándékában állt fellépni miniszterként. Ez a tehetséges katona sohasem titkolta, hogy lenézi a nem hivatásos, „csak" lelkes, forradalom teremtette katonákat, és lenézte Kossuthot, aki civil kísérete élén a táborokban megjelent és vezér módjára parancsokat osztogatott. 96 A Függetlenségi Nyilatkozatot és az ennek talaján létrejött ideiglenes kormányzati formát nem ismerte el. Ezzel szemben állt Kossuth állandó törekvése a honvédelmi ügyek irányítására, esetlegesen a fővezérség betöltésére. Ez utóbbi kérdés 1849 nyarán óriási izgalmat idézett elő a nemzetgyűlésben, a miniszterek körében, a közvéleményben. Megosztotta az embereket; személyes torzsalkodásra, intrikákra adott alkalmat a végveszély idején. 97 A „központi" utasításokat negligáló Görgeit július 1-én a minisztertanács leváltotta fővezéri tisztéből, s helyette Mészárost és Dembinszkit tették meg fővezérnek, illetve vezérkari főnöknek. A kormány határozatát azonban Görgei serege, illetve a tisztikar nem akarta teljesíteni, s az éppen sebesült Görgeit helyettesítő Klapka olyan üzenetet küldött a haditanácsból július 4-én Pestre, hogy Görgei inkább marad a hadseregnél, s a miniszterséget leteszi. Ezt a javaslatot a minisztertanács július 5-én elfogadta. A fővezér Mészáros maradt; Görgeire az eddig is közvetlenül neki alárendelt első hadsereget bízták. A haditanácsból kelt levelek szerint ugyan Görgei engedelmességet fogadott a kormánynak, de ez nem bizonyult tartósnak. 98 Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a július 5-i minisztertanácsi határozat szerint a hadügyminiszteri intézkedéseket — egy új miniszter kinevezéséig — a kormányzó foganatosítja a külügyminiszter ideiglenes ellenjegyzése mellett. 99 Az elhatározás annyiban nem meglepő, amennyiben 95 Görgei feltételei a Kossuthnak Görgeihez írott leveléből, 1849. máj. 12. KLÖM XV. 284—290.; e kérdésekről lásd Görgey 59., 60., 92., 98—99. 96 A Görgei környezetében levő osztrák neveltetésü tisztek mulattak Kossuth egyszerű ruházatán, kíséretének tagjain — Szöllösyn, Rákóczyn, Stulleren —, ha a táborban megjelent. Sok hívet szerzett volna magának e katonák között, ha a régi tábornokok módjára ragyogóan öltözködik és ennek megfelelően viselkedik: Jósika 1851. I. 81. Szemere szerint Görgei és közvetlen környezete csúfolta Kossuthot, gúnyneveket adtak neki és családjának. Csúfolták a királyi páholy használatáért, azért, hogy a vasút „parade-kocsijában" a királyi bíborszékben ültek, hogy a fővárosba majdnem uralkodói bevonulást tartott. Az is hírlett, hogy Görgei azért hagyta összerombolni a királyi palotát, nehogy Kossuth benne lakjék stb. Szemere 1853. II. Abt. 72—73. 97 Lásd a júl. 25-i szegedi zárt ülés vitáit a visszaemlékezések alapján. Beér—Csizmadia 550—553. Kossuth emigrációja idején is hasonlóan vélekedett a fővezérség kérdésében: „Egy kézben kell tehát lenni a vezérletnek s a kormányzatnak... [A jövőre nézve] Ha én vagyok felelős, kell, hogy én legyek a vezér..." Kossuth 1880—1882. I. 105. 98 KLÖM XV. 660—661.; Vukovics 520—521.; Görgey 308—309. 99 KLÖM XV. 660—661. A külügyminiszter több tárca vonatkozásában meglevő ellenjegyzési „képessége" valószínűleg abból eredt, hogy őt tekintették a király személye körüli miniszter utódjának, aki több tárca hatáskörébe vágó ügyekben tehetett ellenjegyzéseket.
