F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
ismertek Kossuth aspirációi a katonai vezetésre, az azonban elképzelhető lett volna, hogy Görgeit — a korábbi hetek gyakorlata alapján — vagy államtitkára, vagy egy másik miniszter pótolja a hadügyi tárca ügyeiben. A kormányzó a szakszerű intézkedés céljából szaktanácsadót is rendelt maga mellé, Bayer ezredest, Görgei ún. jobbkezét, noha katonai irodája egyébként is rendelkezésére állt. Bayer nem teljesítette a rendelkezést, és nem hagyta el a katonai tábort. 100 Azok a június végi és július eleji napok, amelyekben a fenti események zajlottak, igen kritikusak voltak a minisztérium és a kormányzó viszonyára nézve. A miniszterek többsége ellenezte Kossuth fővezéri törekvését — kivéve például Csányt —, s ez feszültté tette az érintkezést köztük. Az igazságügy-miniszter emlékei szerint a debreceni bizakodó hangulatú minisztertanácsi ülések a múlté lettek. Pesten ugyan még gyakran tartottak összejöveteleket, de az elmenetel előtt „némi hidegség csúszván be a kormányzó és a minisztérium közé", Szegeden Kossuth már nem szerette összehívni a tanácsülést. 101 A minisztérium elvárta Kossuthtól, hogy mielőbb találjon alkalmas személyt a hadügyi posztra. A kormányzó előbb Damjanichnak ajánlotta fel a tárcát, majd július 14-én Aulich Lajos tábornokot nevezte ki Szemere ellenjegyzése mellett. 102 A minisztérium válsága olyan híresztelésekre és politikai próbálkozásokra is alkalmat adott, amely szerint egészen új minisztérium alakult volna. Minisztériumi kombinációkkal a június végi—július eleji napokban Pesten legalább olyan hévvel foglalkoztak, mint 1848. március—áprilisban vagy 1849. április—májusban. A hírek még az első szegedi időszakban is tartották magukat. A felmerült nevek mindegyike a békepártnak kedvezett volna: Lónyay Menyhért, aki a legjobban buzgólkodott az új minisztérium szervezésén, Kemény Zsigmond, Csengery Antal, Lónyay Gábor. Az élen a tervek szerint ezúttal is Szemere állott volna. 103 A tervekből azonban konkrét esemény nem lett. A minisztérium helyzete igen nehéz volt. A politikai viharok, háborús körülmények, gazdasági-pénzügyi nehézségek, a viszályokkal teli felső vezetés mellett csak megbízható hivatali személyzettel lehetett volna valamennyire is úrrá lenni a helyzeten. Mindeme problémák mellett állandó problémaként voltjelen az 1848-as törvényekkel elindított polgári átalakulás nyomán felmerülő államigazgatási, gazdasági reformok megvalósításának szükségessége. 104 Úgy látszik, hogy maga a minisztérium, élén Szemerével, nem látott más kiutat a nehéz helyzetből, 100 Vö. KLÖM XV. 661. 101 Csány pártolásáról: Kossuthhoz írott júl. 9-i levele. KLÖM XV. 699. Vukovicsnak a júl. 1-i ülés után a kormányzó így kommentálta az eseményeket: „Meglátjátok, hogy hibáztatok, hogy nekem nem adtátok a fővezérséget." Vukovics 520. A minisztertanácsi ülésekről: uo. 486., 492. 102 KLÖM XV. 702—704., 728. 103 yu/covics 516. ő a híreket Somogyi Antal tápéi képviselőtől hallotta. Seress 41. 104 Vukovics keserűen kommentálta a Márczius Tizenötödike betiltásával kapcsolatban a sajtónak, a közvéleménynek a minisztérium iránti türelmetlenségét. Nagyon találóak következő szavai: „.. .hirtelen rendezés a közélet minden ágaiban, a még hátra maradt aristokraticus intézményrészletek eltörlése, s minden organicus törvény, mint p.o. az egész civilis codex munkába vétele és előterjesztése oly gondtalan elbizottsággal követeltettek s napi renden lenni tekintettek, mintha a haza már megszervezve lett volna, s ily dolgozatokra megkívántató nyugalom kivíva." Vukovics 514., 523—524.
