F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
minisztérium valamennyi tagja — talán az egy Horváth Mihály kivételével — kifogásolta Kossuth olyan intézkedéseit, amelyeknél megkerülte az illetékes minisztert, minisztereket, vagy csak utólag értesítette őket. Vukovics Sebő több ilyen esetről számolt be visszaemlékezéseiben, s ezek megegyeznek a mások — Szemere, Duschek, Görgei — által leírt eseményekkel. 92 A miniszterek tudta nélkül, de aláírásukkal jelent meg a június 27-i szózat az általános népfelkelésről és a keresztesháborúról, amelyről Kossuthon kívül csak Szemere volt értesülve. 93 A pénzügyminiszter az utolsó pesti napokban a Respublicából értesült arról a Szemere által ellenjegyzett, július 4-én keltezett kormányzói rendeletről, amely a közszükségleti cikkek vásárlásának megkönnyítése érdekében apróbb váltópénz (1-2-3-6 krajcáros pénzjegyek) kibocsátására hatalmazta fel a fővárost 500000 pfrt értékben. Duschek az eset miatt le akart mondani, de Kossuth nem engedte, mondván, hogy „nála nélkül a kormány lehetetlen". 94 Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hadügyminiszterrel, Görgeivel való ellentéteket, amelyek túlnőnek a minisztérium hatásköre érvényesítésének problémáján. Görgei — saját bevallása szerint — a miniszterséget nagyon jó alkalomnak tartotta arra, hogy véget vessen a Mészáros-féle hadügyminiszteri korszak „élhetetlenségének", a „slendriánnak", ennek értelmében szabott feltételeket is a tárca elvállalásakor: nem kívánt alkalmazni „tudatlanokat, ügyetleneket, gyávákat"; a rangbéli és hivatalbeli előléptetés csak érdem és nem szolgálati idő szerint történhet; miniszteri állása legyen önálló, ellentétben eddigi fővezéri posztjával, amelyről ezt — saját véleménye szerint — nem mondhatta el. Utóbbi célt szolgálta az a törekvése, amellyel véget kívánt vetni az egyes csapatvezérek nemzetgyűlés nem Kossuth szuverén hatalmát mondta ki, hanem erősen körülhatárolt államfői megbízatást adott számára. Nem kérhetjük számon tehát a törvényes végrehajtó hatalom fejétől, hogy miért nem engedte át a teret — ahol ö személyében szintén felelős volt, hasonlóan a kormányzóhoz —, hogy „a forradalmi lendület, a közvetlen kezdeményező erő" érvényesüljék. Ezt akkor sem kellett volna tennie, ha történetesen a legigazibb elvi azonosság talaján állottak volna. 92 Szemere a Respublica c. lap megindításával ellene mondott annak az elvének, amely szerint a közvélemény előtt nem szabad kiteregetni a kormány vitáit. A kulisszák mögötti eseményekről való tájékoztatásban segítőtársa Vukovics miniszter lett. Amint monográfusa megállapítja, Vukovicsot eme Szemerével való kapcsolata miatt ítélte el a marxista történetírás, figyelmen kívül hagyva következetes forradalmiságát. Sarlós 1970. 9. 93 Vukovics 524. (Tévesen a jún. 27-i Közlönyt jelölte meg megjelenési helyül, pedig a 28-i adott helyt a közleménynek.); Duschek-per fol. 224. Horváth Mihály nem tért ki az aláírás körülményeire. Lásd: Horváth Mihály 1871—1872. III. 207. 94 A rendelet: Kormányzó. Elnöki Vegyes, szám nélküli, 1849. júl. 4.; KLÖM XV. 656—657. A rendelet a Közlönyben júl. 14-én jelent meg már Szegeden, több más rendelettel együtt. (Vukovics tévesen pesti megjelenésre emlékezett.) A pénzjegyeket a város nem használhatta fel kiadásai fedezésére. Biztosítékul az államnál 1, 2, 5, 10 és 100 Ft-os állami pénzjegyeket kellett letennie, szintén félmillió értékben. Horváth Mihály nem írt a rendelet megjelenésének körülményeiről, s a rendeletet végrehajtottnak veszi. Horváth Mihály 1871—1872. III. 320. A pesti városi tanács júl. 6-án adott utasítást a terveknek megfelelő pénzjegyek kibocsátásáról. MOL Filmtár, Pest városi jegyzőkönyvek, 1849. júl. 6. 6413. sz. Az ügyről lásd: Vukovics 524.; Duschek-per fol. 225., 563. A város elkezdte a pénzjegyek készítésének munkálatait, de az ellenség bevonulása miatt a forgalombahozatal lehetetlenné vált. Erről lásd: Faragó Miksa.
