F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
minisztériumi fogatok. Este lelkes tömeg ünnepi kivilágítással fejezte ki örömét. 89 Másnap, június 6-án Irányi Dániel a ráruházott teljhatalmat a Belügyminisztérium „kezeibe" tette le. Majdnem június vége lett, mire a fővárosba átköltözött minisztériumok elkezdhették munkájukat. Ez időre általában befejeződtek az igazolások és alkalmazások, úgy-ahogy berendezkedtek a hivatali munkaszobákban, s gyűjtögették, keresték, rendezték a szétszóródott, összezilálódott iratanyagot. Magától értetődik, hogy korszakalkotó tevékenységet nem lehetett várni a korábbi színvonalát el nem ért adminisztrációtól. Több vonatkozásban születtek azonban kiemelkedő intézkedések, rendeletek — gondolunk itt elsősorban az igazságügy terén eszközölt valóban gyökeres változásokat jelentő átszervezésekre. A legtöbb szándék, terv viszont nem jutott tovább a kezdeti stádiumnál. Nemcsak a hamarosan bekövetkező továbbköltözés volt az oka az eredmények elmaradásának, hanem a felső vezetésben uralkodó nézeteltérések, feszültség. Szemere miniszterelnöknek számos kifogása volt a kormányzó hivatali és emberi magatartásával szemben. 90 Sérelmezte ellenjegyzés nélküli intézkedések megjelenését, külön kormányzói levelek küldését a nemzetgyűlésnek; ezáltal — véleménye szerint — a közvélemény előtt napnál világosabbá válik, hogy a minisztérium a kormányzóhoz képest alárendelt helyzetbe került. 91 A miniszterelnök mellett a 89 Egy-egy előfogaton két hivatalnok utazhatott. Kormányzó, Elnöki 1849:7685. k. eln. sz. júl. I. A Közlöny jún. 6-án rövid tudósító hírt közölt az érkezésről, majd 7-én részletes leírást ad a debreceni búcsúztatásról, az útról, a megérkezésről. Sok rosszindulatú pletyka született Kossuthnak a Pestre való quasi uralkodói bevonulásáról. Erről lásd: Kossuth Szemeréhez, jún. 7. KLÖM XV. 481. Az utazás előtt felmerült, hogy a hivatalnokok — a januári úthoz hasonlóan — előre megkapják a fizetésüket, a pénzügyminiszter azonban úgy vélte, hogy most a helyzet nem bizonytalan; a hivatalnokok csupán egyik állomáshelyről a másikra utaznak. Csak azok kaphatták meg Debrecenben a havi díjat, akik 1-én, 3-án és 5-én szoktak kapni, a többi 16-án már Pesten jutott hozzá a pénzéhez. Duschek Ferenc Zoltán János belügyi államtitkárnak és a főpénztári fióknak 1849. máj. 31. Pm, Pénztári 1849:7350. pü. sz. 90 Szemere több levelet intézett Kossuthoz, amelyek ugyan nem ismeretesek, de a válaszból lehet következtetni a miniszterelnök vádjaira. A válasz kelte jún. 7. KLÖM XV. 480—483. Emigráció alatt írt munkái megismétlik, kibővítik ezeket a vádakat, különösen: Szemere 1853. III. Abt. 91 Ilyen, a nemzetgyűléshez intézett levél pl. a már idézett máj. 24-i, amelyben a kormányzó tájékoztatást kért. Vö. a 74. jegyzettel! Különösen élesen reagált Szemere a kormányzónak egy jún. 2-i, a hadügyminisztériumhoz intézett rendeletére, amelyben a többi minisztérium teendőire is kitért. Véleménye szerint az egésznek olyan jellege volt, mintha a kormányzó — egyedül — szabná meg a tehetetlen kormánynak a teendőket. „Nem tartom alkotmányosnak az eljárást. Nem tartom a minisztérium fenntartására munkálónak. Nem én, ki a formákat szigorúan óhajtom fenntartani, és minden eltérést megérzek, de mindenki célszerűtlennek, feltűnőnek tartja e módot. Gyámság alattinak mutatkozik a minisztérium így, mit én hajlandó vagyok elismerni, de a közönségelőtt nem szabad neked, nem illik nekünk azt bevallani." Jún. 3. KLÖM XV. 473—474. A szóban forgó rendelet: Uo. 458—459. A rendeletről a szerkesztő Barta István is elismerte, hogy „valóban szokatlan formában közzétett", ugyanakkor Szemere idézett levele után megjegyezte: „E levél egyik fontos láncszeme annak a tervszerű és következetes tevékenységnek, amellyel Szemere — a minisztérium megalakítására irányuló tárgyalások elkezdése óta — Kossuth hatáskörének korlátozására, közvetlen kezdeményező erejének megbénítására, forradalmi lendületének a formák segítségével való megtörésére törekedett." Uo. 474. (Kiemelés F. K. E.) Szemere furcsa magatartását, amely ötvözete a bámulatnak és a gyűlöletnek, a segítségnek és a gáncsvetésnek Kossuth irányában, nem lehet mentegetni. Az viszont tény, hogy a
