F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
Kossuth Pestre való visszatérési szándéka szilárd volt, s a debreceni napok kezdetétől várt erre. Igaz ugyan, hogy a költözés időpontjában, június elején nagyon közel cirkáltak a keleti országrészben az orosz csapatok, de április 25-én ez még nem volt döntő hatással e kérdésre, amikor Irányi Dániel Kossuthtól teljhatalmú kormánybiztosi megbízatást kapott Pest területére. 85 Feladata az volt, hogy biztosítsa ott a kormány jelenlétét, próbálja megteremteni a kormányadminisztráció újbóli működése feltételeit és kezdje meg a hazaáruló elemek felelősségre vonását. A működésképtelen városi hatóság munkáját is ellátta, s több rendőri biztos tevékenységét irányította. A rendőri biztosok a megszűnőben lévő Madarász-féle rendőrség embereiből tevődtek ki. Az ORPO szintén küldött Pest felé embereket az előnyomuló magyar csapatok nyomában. Irányi nagyobb horderejű feladatokat is végzett, például százezres nagyságrendű pénzösszegeket kellett szereznie katonai célokra. 86 Irányi pénztárnoka az a Hajnik Pál volt, aki ezelőtt és ezután országos rendőrigazgatói tisztet viselt, s Pesten az új, Szemere-féle rendőrség hídfőit és személyzeti bástyáit építgette. Kossuth, Madarász, Szemere hivatalos kiküldöttei mellé miniszteri biztost küldött a félig felszabadult fővárosba Duschek is Záborszky Alajos személyében. Noha csak egyik — ténylegesen be nem töltött — tiszte volt a pénzügyi tanácsosság, Duschek választása — mint erről már szóltunk — emberi tulajdonságai miatt esett rá. Április 28-án készített utasítása szerint jelentést kellett összeállítania a harcok okozta károkról a pénztárak és levéltárak anyagában, valamint biztosítania kellett ezek anyagát. Hódolati nyilatkozatot kért a Pesten maradt pénzügyi hivatalnokoktól az új magyar kormányzat iránt, és Duschek pártfogásáról is biztosította őket. Igyekezett képet alkotni az ideiglenes osztrák kormányzat alatt hozott intézkedésekről pénzügyi vonalon. 87 Az eddig külön kormányzói rendelettel 88 debreceni tartózkodásra kényszerített hivatalnokok június elején indulhattak útnak a főváros és rég nem látott családjuk felé. A nemzetgyűlés május 31-én felfüggesztette üléseit, s úgy határozott, hogy legközelebb július 2-án ül össze. Június 5-én a kora esti órákban értek Pestre az első 85 Bm, Közig. 1849:17. kfő, 1. tétel, 1849. jún. 6.; Kormányzó, Elnöki 1849:8286. k. eln. sz. 86 Irányi kormánybiztosi működéséről közvetett adatokat nyerünk számadásaink egyes tételeiből. Máj. 12-i, jún. 9-i számadás. Pm, Pénztári 1849:5932., 8237. pü. sz. Hivatali szobák takarítása, rendőri biztosok fizetése együtt szerepel pl. egy 200000 Ft-os összeg felvételének nyugtázásával a kereskedelmi banktól Aulich serege számára. Bővebben találunk adatokat kormánybiztosi működéséről a Duschekper anyagában (a pénzügyletek oldaláról taglalja a kérdést), valamint a Szemere-féle miniszterelnöki levelezésben levő Hajnik Pál jelentésekben, aki egyéb vonatkozásban számolt be a biztosról. Ő részletes jelentést küldött pl. a pesti házak kárairól is. Lásd: Szemere min. eln. iratai. 87 Záborszky május legelső napjaiban volt Pesten. Tevékenységét az osztrák hadbíróság úgy ítélte meg, hogy Duschek kívánságaitól elrugaszkodva, nemkívánatos buzgóságot árult el a hivatalnokok hódoltatása terén, elsősorban a jogügyi igazgatóság esetében, amely egyöntetűen a magyar kormány ellen foglalt állást. Hadtört. Itár, Kriegsg. Pest, 1850—2/209. fol. 12—14. Erről lásd még Duschek-per von. részeit! 88 Az engedély nélkül Debrecenből eltávozottakat úgy tekintették, hogy lemondtak hivatalukról. Ápr. 27-i rendelet. Kormányzó, Elnöki 1849:6222. k. eln. sz.; Bm, Debreceni iratok 1849:256. sz.
