F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)

IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.

Dánielnél jelentkezzenek, majd személyesen Debrecenben adják elő mondanivalójukat a minisztereknek. Ez nagyon hátrányos volt azokra a kishivatalnokokra, akik családi okokból maradtak Pesten. Ők pesti igazoló bizottmány felállítását kérték,

81 erre azonban nem került sor. Duschek a maga részéről külön pénzügyminiszteri biztost — Záborszky Alajost — küldött Pestre ottani hivatalnokai mentésére. Az Irányi által letartóztatottak kiszabadítása iránt is tett lépéseket. Noha Irányi pesti kormánybiztos és egyes minisztériumok igen szigorúan jártak el az igazolások terén — pl. Szász Károly a kultuszminisztériumban —, a nem egységes elvek szerinti igazolás nem hozta meg a várt eredményt. Ehhez járult még az is, hogy a legújabban alkalmazottak között — Duschek kifejezetten törekedett erre — többen voltak a Függetlenségi Nyilatkozat ismert ellenzői. A kormány adminisztrációját ezek az elemek fellazították, s a hamarosan bekövetkező nehézségek idején az első jelre cserbenhagyták a hivatalt. Szomorúan kell megállapítanunk: az 1849. őszi osztrák igazolások következetesen és irgalmatlanul szigorúak voltak. • 4. VISSZAKŐLTÖZÉS PESTRE. A FŐVÁROSI HETEK 1849. május 31-i keletteljelent meg a miniszterelnök utasítása a hivatalos lapban a kormány székhelyének Budapestre való áttételéről, s a hivatalos levelek ide küldéséről.

82 E közlés mögött — mint általában minden esemény mögött ekkoriban — nézeteltérések, korábbi viták rejtőztek. Szemere a képviselőházban tett bejelentésben őszintén kimondta, hogy ő „nem volt volna azon véleményben, hogy változtassa meg a ház üléseinek helyét", ha e mellett több erkölcsi és politikai ok nem lenne.

83 Nemcsak Szemere, többen ellenezték a Pestre való visszatérést. Görgei részletesen kifejti emlékirataiban erről való felfogását. Ő Komáromot ajánlotta a kormány szállásául annak felmentése után, mint jól védhető és biztos helyet. Szerinte Buda — a falak legújabban történt leromboltatása után — éppen olyan védtelen helységgé vált, mint Debrecen. Kossuthnak viszont az volt a véleménye, hogy a népnek eleget kell tenni, mert a hagyomány szerint az uralkodik igazán az országon, aki a fővárosban székel. A Debrecenbe való szomorú menekülés után diadalmenetben kívánt visszatérni Budapestre.

84 A pszichikai hatáson kívül is volt célszerűség abban, hogy a fővárosba és nem egy másik vidéki városba ment a kormány. Ott várt a központi adminisztrációra a megszokott épületekben az iratanyag, a levéltárak zöme, a segédhivatali személyzet és számos más segédeszköz, amelyek nélkül csak zökkenővel folyhatott az ügyintézés. Ezt a fontos körülményt egyébként a miniszterelnök is elismerte említett nemzetgyűlési bejelentése során. 81 Jámbor László: Nyílt levél miniszterelnök úrnak. Márczius Tizenötödike, 1849. máj. 15. 82 Közlöny, 1849. jún. 1. 83 Uo. 1849. jún. 2. 84 Görgey 112. Hasonlóan rossz lépésnek tartotta a visszaköltözést: Jósika 1851. I. 87—89.