F. Kiss Erzsébet: Az 1848–1849-es magyar minisztériumok (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 7. Budapest, 1987)
IV. Kormányzóság és Szemere Bertalan miniszterelnöksége (második minisztérium), 1849. április 19.—augusztus 11.
saját magának, ahogyan rosszindulatú pletykák terjesztették ezt róla —, de a köztársaságot nem szorgalmazta. 18 A közvélemény egyes megnyilvánulásai arra utalnak, hogy az ország népe a trónfosztás után várta a köztársaság kikiáltását, illetve sokan úgy gondolták, hogy maga a nyilatkozat ezt is jelenti. A korabeli szóhasználatban többször előfordul ezen időszak megnevezésére a respublika kifejezés. 19 Szemere Bertalan miniszterelnök programja — a Házban elmondott beszéde szerint — „demokratikus, forradalmi és republikánus" volt. A bejelentést ugyan ovációval fogadták, de később nem beszéltek róla. Megdöbbenést elsősorban külföldön keltett, noha a magyar kormány igyekezett kedvező színben feltűnni; a kormányforma későbbi megválasztása többek között az európai visszhangtól is függött. Ma is csak találgatásokra vagyunk utalva, hogy mi vitte Szemerét e merész program meghirdetésére. A visszaemlékezések szerint senkivel nem beszélt, konzultált előzőleg róla. Ugyanakkor a kortárs visszaemlékezők úgy érzik, hogy a közhangulatot fejezte ki, az elvárásoknak felelt meg. 20 Szemere saját maga 1853-ban úgy 18 Erről: Révész 442—443. Az oroszokkal való tárgyalás során merült fel idegen uralkodó meghívása a magyar trónra. 19 Debrecenben ápr. 30-án a függetlenség és a nagysarlói győzelem ünneplése alkalmával a házakon levő transzparensek között ez is olvasható volt: Éljen a köztársaság! Közlöny, 1849. máj. 1. Az országgyűlésen „örvendetes tudomásul vétetett", hogy Hajdúnánás köztársasági alkotmányt kér az ország számára. Előzetes tudósítás a képviselőház máj. 12-i üléséről. Közlöny, 1849. máj. 13. Hentzi budai osztrák várparancsnok egyik ápr. 30-i falragaszán Kossuthot az ápr. 14-i végzés szerint alakult „lengyel—magyar köztársaság" elnökének titulálta. Palugyay 95. Batthyány Kázmér szerint: „Magyarország tényleg köztársaság volt az ideiglenes kormány [Szemere-minisztérium] fölállítása óta..." Tóth Lőrinc II. 64. 20 Vukovics (485) így emlékezik: „A minisztériumi programról a tanácsülésben szó nem volt. Nekem Szemere magánosan megmondá, hogy röviden akarja értelmezni a képviselőházban, hogy a minisztérium democratiai, republicanus és forradalmi irányú. Nem volt ellene észrevételem, mert akkor a közvélemény iránya a hozandó institutiókra nézve az érdeklett vonásokban teljesen kifejezve volt. A kormányforma pedig úgy is politikai fejlemények szülöttje leendett. Miután előadását a képviselőházban megtéve, felszólított engem, hogy a főrendeknél magyarázzam meg kurtán azt, mit ö mondott. Megtevém, azon árnyéklat különbségével, hogy megmondtam, mikép a minisztérium a maga törekvéseinek irányát kifejtvén, azzal a nemzetgyűlés jogát teljesen érintetlenül hagyja. Gr. Eszterházy Mihály hozzám közeiedék s úgymond, valamint Szemere feltétlen kijelentése aggályba ejté, úgy az én magyarázatom megnyugtatá. Szemere nekem panaszosan beszéllé, hogy sem a lapoknak, sem a képviselőháznak nincs kifejlett politikai jelleme, pedig tisztán kellene a respublicai institutiók szeretetét a népbe önteni, s ő ezt tenni minden módon igyekezendik. Én a gondolkozás módban teljesen megegyeztem vele, de mindig azt hittem s mondottam, hogy még függetlenségünk kivíva nincs, addig nem vagyunk urai meghatározandó kormányrendszerünknek, melyet az európai körülményekhez illeszteni kellend." (Kiemelés: F. K. E.) Duschek állítása szerint (Duschek-per fol. 223—224.) a maga részéről „ki is kérte" Szemerénél, hogy őt mint a minisztérium tagját e program vallójának tartsák. Szemere azzal felelt, hogy ő csak az intézmények köztársasági jellegét akarta e szóval megjelölni. (Erről így írt versben később: „Vágyam volt egykor: Magyarhont Republicaképen | Látni ragyogva, miként Róma s Athén ragyogott..." Szemere 1908. 27. A program agyonhallgatásáról és a visszalépés veszélyéről Batthyány Kázmér írt: „Aki a nemzeti jellemet ismerte, tudhatta, hogy a programot követni lehetetlen. Célszerübb'nek látszott tehát szembeszállni a rossz hatással, melyet az a látszat okozott, hogy annak semmi fontosság ne tulajdoníttassék, mint oly szakadásra vezető érvényre emelni azt, mely a
