Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

feladatot.

960 Rövidesen sor kerül azonban Erdély teljes császári megszállására, s ami a török diplomáciából még hátra van, az már nem tanácsi feladat. Ha a tanácsnak a török diplomáciában vitt szerepe is jóval szerényebb annál, amit a magyarországi elégületlenek, ill. bujdosók ügyében játszott, a császári diplomáciában (ami ti. nem tartozik ebből a bujdosók komplexumába) még ennyi hely se jut neki. Az 1660-as évekből csak néhány nyom van erre. Bánffy Dénes 1667. május 13-án azt javasolja Apafinak, hogy a királyi Magyarország felől Erdélybe való portyázások ügyét vigye a tanács elé, s maga azt ajánlja, hogy a fejedelem megtorlásul hajtasson el marhát s embert a királyi oldalról.

961 Kérdés, hogy akkor sor került-e a tanácsülésre s a retorzióra. 1668 nyarán viszont Apafi a tanács határozatából jogosítja fel Bánffy Dénest, hogy hajtasson el marhákat a másik oldalról. Az erdélyiek azután Nagykároly táján hajtották végre akciójukat. Bánffy otthoni ellenségei azonban ezt is balul magyarázták,

962 úgyhogy az 1668. december 20-án jelentve urának, hogy a szatmári parancsnok Biharban kíván hódoltatni, hírhordásra is kötelezve őket (Apafi ellen is), s felhíva figyelmét a béltekiek pusztítására a határszélen, azt javasolja, hogy ez közölje a dolgot Bethlen Jánossal s más közelebb lakó tanácsurakkal, mert ő újabb utasítás nélkül nem meri visszaadni a kölcsönt, bár módja volna rá.

963 A következő évtized e tekintetben teljesen „üres". Csak az 1680-as években találkozunk többször a tanács szerepével a császári diplomáciában. Az első ilyen eset Saponara 1684. januári üzenetének ügye. Az Szatmárból feltehetőleg arról értesíti Apafit (amit az más forrásból is tudhat), hogy Thököly Máramarosba akar nyomulni. A fejedelem január 24-én Teleki véleményét kéri az ügyről, s mindjárt válaszfogalmazványt is.

964 A Saponaraval való kapcsolat tart is; 1684 májusában annak egy újabb levele kerül tanácsi megvitatásra. A levél Pocsai Ferencnek, a Saponarához Szatmárba járó követnek szólt, s a kurucoknak Erdélybe, nevezetesen Máramarosba való bejárását, ill. a Somlyón tartózkodó adószedő törökök onnan Szatmár felé irányuló rablását panaszolta fel. Apafi május 5-én arról kérte, kifejezetten még a fejedelmi tanács egészének összeülése előtt, Teleki javaslatát: ő maga válaszoljon-e vagy Pocsai, hogy tiltsa el hatékonyabban Thököly embereinek Máramarosba járását, s hogy akadályozzák meg a törökök Somlyó felől való átcsapásait császári területre? (A fejedelem véleménye ez utolsó kérdésről az volt, hogy a somlyai tisztek közöljék határozottan a törökkel: ne provokálják Erdélyre a keresztyén fegyvereket.)

965 Teleki azonban május 6-i censurájában kitért a javaslattétel elől (Saponara levelét egybevetve Fráter István huszti alkapitány jelentésével — írja —, nem tud eligazodni a dolgon), s a tanács plénumára hárította a döntést.

966 1684 szeptemberében ismét a Saponarával való érintkezés kapcsán találkozunk tanácsúri közreműködéssel: minthogy az továbbra is „insinuállya magát". Teleki pedig azt javasolja, hogy valaki menjen Máramarosba tárgyalni vele (s ezzel Apafi is egyetért), a fejedelem szeptember 30-án az ő újabb véleménynyilvánítását várja arról, hogy ki lenne erre alkalmas — s az illető számára megfelelő instructiót is.

967 1685—1686-ban már sokkal intenzívebb ez a diplomáciai kapcsolat, de a tanács szerepe épp hogy csökken benne. Csak 1686 szeptemberében hallunk még róla.