Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
Apafi előbb Telekit kérdi meg arról, hogy kit küldjön követül Bécsbe, ill. Scherffenberghez, aki Erdély ügyeinek a császári udvarban való pártolását ígéri. Teleki, szeptember 10-i javaslata szerint, Gyulay Ferencet küldené Bécsbe, Scherffenberghez pedig Szoboszlai Jánost. Apafi mindkét személyt elfogadja, de Gyulay követsége ügyében még véleményt kér további három (meg nem nevezett) tanácsúrtól. 968 Szintén szerényebb méretű a tanács szerepe a lengyel diplomáciában. Először 1670-ben hallunk róla. Akkor Apafi a tanáccsal való „consensus"-ból kíván követet küldeni a lengyel királyhoz. 969 Az 1672—1675-i időszakban elsősorban a török—lengyel háborúban való békeközvetítés képezi több ízben is tanácsi vita tárgyát. Először 1672 júniusában kerül erre sor. A kérdés az, hogy válaszolni kell-e a lengyel rendek ez irányú megkeresésére. 970 1673 áprilisában viszont a lengyelek gondolnak támadásra, végrehajthatatlannak tartva az 1672-i békét. A lengyel király és alkancellár tájékoztatja erről Apafit. Az (a levelek vételekor, május 18-án csak Bethlen János lévén az udvarban) kiír a tanácsurakra, véleményüket kérve („Ellopták a lovat s akkor zárják az istállót" — kommentálja fanyarul a lengyelek tervét), de végül is láthatólag nem várja meg a censurákat, hanem csak Bethlen János véleménye alapján válaszol. 971 1673. június végén újabb lengyel követjárás (szintén a közvetítést célzó) ügyében kérdezi meg Apafi a tanácsurakat. 972 1 674 januárjában viszont a lengyel hetman s vajdák levelére adandó válaszát várja véleményükkel. 973 Az év áprilisában lengyel követ is jár a fejedelemnél, feltehetően újból a hadakozás, ill. békeközvetítés ügyében; az most is tanácsuraihoz fordul. 974 1675 júliusában ismét a békeközvetítés a téma: a lengyel király kevéssel korábban Fogarasban Apafinál járt követe levélben kéri ezt a fejedelemtől; az július 2-án ki is ír ez iránt az urakra. 975 A békeközvetítési szerep után hosszú szünet a tanács ez irányú tevékenységében. Csak már a felszabadító háború elején, 1683 augusztusában bukkan fel újra ez a tárgy, akkor is Apafinak a hadjáratban való részvétele alatt. Sobieski Apafinak (s Telekinek) küld követtel leveleket, s a férje nevében regnáló Bornemissza Anna azt tudakolja az otthon maradt tanácsuraktól: válaszoljon-e rá? 976 1684-ben viszont már arról van szó, hogy Apafi, új orientációt keresve, Sobieski védelmét kérné Erdélynek. Ezzel küldi Vajda Lászlót Lengyelországba. A visszaérkező Vajda követségének meghallgatására hívja egybe július 16-án a tanácsurakat. 977 Az utolsó lengyel vonatkozású ügy, amelynek tanácsi tárgyalásáról tudunk, nem is tisztán lengyel ügy: a Lengyelországban elhalt DucaVodá Erdélyben maradt pénzéről van szó. 1687 májusában Sobieski a sztriji kapitány útján tudakozódik a pénz iránt. Apafi erre június 1-én tanácsurai véleményét kéri. 978 A lengyel diplomáciában vitt szerephez hasonló a tanács funkciója a román fejedelemségekkel való kapcsolatban is. Az 1660-as években egyetlen nagyobb komplexum okoz gondot a tanácsnak: Grigorie Ghica havasalföldi fejedelem, ill. felesége ügye. A kérdést Jókai nyomán a nagyközönség is ismeri, természetesen Jókai beállításában. Ami mármost a valóságnak e helyt ránk tartozó részét illeti, a havasalföldi fejedelem helyzete azért válik tarthatatlanná a portával szemben 1664 őszén, mert vádak érik, hogy a török ellenfeleinek kezére dolgozott. (Emlékezzünk
