Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Minthogy az 1540 és 1629 közötti korszakból eléggé szórványos adalékok állnak rendelkezésünkre a tanács hatásköréről, ezt az időszakot együtt tárgyaljuk. Külön foglalkozunk az 1630-as évvel, majd a két Rákóczi György korával 1657-ig. Ismét új szakasz e tekintetben a második nagy uralmi válság (1657—1662) időszaka. Külön (s viszonylag igen bő anyag alapján) tárgyaljuk Apafi uralmának idejét (1662—1690). 1. 1540—1629 A fejedelmi tanács hatáskörének ismertetését e korszak általános hatásköri szabályozásainak bemutatásával kezdjük. Itt csak röviden emlékeztetnénk olvasónkat az e fejezet elején tárgyalt általános szabályozások legkorábbijára, az 1543. februári törvényre: Izabella a tanács útján igazgasson.487 Teljesen általánosságban mozog az 1556. novemberi—decemberi kolozsvári országgyűlés törvényének egy rendelkezése: Izabella tanácsával együtt intézze az országgyűlésen el nem látható ügyeket.

488 Onnan kezdve a most tárgyalt időszak végéig csak egy ízben találkozunk a tanács hatáskörének bizonyos általános szabályozásával: Báthori István 1583. március 6-i rendeletében az erdélyi rendekhez. Az intézkedés, mint ismeretes, elsősorban a praesesek feladataival, működésük rendjével foglalkozik; a tanácsról annyit mond, hogy a praesesek közé nem tartozó tanácsurak részt vehetnek a praesidium ülésein, ha az udvarban tartózkodnak, de a három praeses dönt. Nagy fontosságú ügyek tárgyalására írásban össze kell hívni a tanácsurakat — de a döntés akkor is lényegében a praesesek dolga: miután a kancellár referálta az ügyet, s a tanácsurak véleményüket nyilvánították, a helytartók egymás közt tanácskoznak, s aztán Kendy Sándor kimondja a határozatot.

489 A tanács hatáskörének egyes részleteire térve, a főhatalom gyakorlásával, ill. annak gyakorlóival kapcsolatos kérdésekről már többet mondhatunk. A korszak legelején Izabella helyzetével kapcsolatban tudunk a tanács tevékenységéről. A királyné 1541. november 20-án azt írja egy ismeretlen Habsburg-királyi méltóságnak, Szepes várába vonulásának tervéről: tanácsurai úgy látnák helyesnek, ha a címzett még a Szepesbe indulás előtt megküldené neki I. Ferdinánd saját kezű levelét útja tisztes kísérettel való biztosításáról.

490 1 542 decemberében újra napirenden van a királyné Szepes várába költözése: Serédi Erdélybe érkezik I. Ferdinánd reversalisával, Szepesbe kívánván kísérni Izabellát, a tanács viszont nem akarja Fráter György nélkül meghallgatni a Habsburg-király követét — a barát pedig „propter multas et graves causas" távol marad, s Serédi dolgavégezetlenül távozik.

491 Ugyanakkor az országgyűlés a tanácsra (s mellette az ország főbbjeire meg a három natio törvényhatóságaiból összehívandó más személyekre) bízza a döntést a királyné tartása ügyében.

492 A tanácsnak a főhatalommal kapcsolatos hatásköréről 1557-ben, Bebek kormányzói kinevezése révén hallunk újra: az az évi júniusi országgyűlés felhatalmazza a királynét és tanácsát a Bebek kísérletének elhárítására szükséges lépésekre.

493 Következő ténykedése a főhatalom körül Báthori István fejedelemségének akceptálása: a tanácsurak napokon át üléseznek, míg a kettős kényszerhelyzetben (a porta már lezárt ügynek tekinti