Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

Báthori fejedelemségét, „az keosseg" pedig — elsősorban a közszékelyek — nyílt zendülésben állnak) megtalálják a választás közjogi megformulázását.

494 Mikor Báthori István még az év nyarán, halála esetére, Báthori Kristófra esketi fel a várkapitányokat, ez is a tanács jelenlétében történik.

495 Majd negyedszázad múltán, 1595-ben találkozunk hasonlóval a tanács által tárgyalt ügyek közt: Báthori Zsigmond velük egyetértésben küldi vissza a havasalföldi táborból Gyulafehérvárra, mintegy helytartóul, Jósika István kancellárt.

496 1 599-ben viszont a lemondott Báthori Zsigmond tartásának kérdése kerül a tanács elé: kérését Báthori András a tanács elé viszi, s aztán hozza meg döntését.

497 Utoljára 1613 novemberében, a rendeknek Bethlen Gábor hűségére esketésekor találkozunk a tanácsurak ily tevékenységével: Bethlen már kiküldi a törvényhatóságoknak az esküformát, mikor a mellette tartózkodó tanácsurak „nagy fogyatkozást" találnak benne, s a fejedelem is jónak látja újabb, kijavított esküformulát küldeni.

498 A rendek jogállásának kérdéseiben csak néhány esetben találjuk nyomát a tanács ügyködésének, általában nagy horderejű ügyekben. 1569-ben a székelyföldi rendtartás ügye kerül elébük annak kapcsán, hogy Telegdi Mihály székelyföldi kapitány beszámol a főnépek és lófők, ill. a közszékelyek közti egyenetlenségekről; a következő országgyűlés feladatává teszik az intézkedést.

499 1 6 1 0 őszén Szebennek a szászoktól való elvétele kerül a tanács elé.

500 1621 nyarán a tanács alkot rendtartást Dés városa s az ottani halászok viszonyát illetően.

501 Az 1622. júniusi—júliusi országgyűlés IV. tc.-e arra hatalmazza fel a fejedelmet, hogy Váradra kimenvén, a vele levő tanácsurakkal, főrendekkel és ítélőmesterekkel együtt vizsgálja meg a partiumi egyházi nemesek nemességének ügyét.

502 De szerepet játszhatott a tanács egyedi nemesítésnél is.

503 Ennek az ügykörnek voltaképpen része a birtokügyeké; ezekkel e korban alig találkozunk a tanács hatáskörében. Egy 1607. júliusi donatióval kapcsolatban említi Rákóczi Zsigmond: „tanácsból adók" a falut új birtokosának.

504 Szót kell azonban ejteni arról az esetről, amelyben a tanácsnak a társadalom nem kiváltságos elemei jogállásával, helyzetével kapcsolatban vannak teendői. Az 1562. novemberi országgyűlés törvénye arra kötelezi János Zsigmondot, hogy a tanácson át rendelkezzék a cigányvajdákhoz a cigányok enyhébb, szokásuk és törvényeik szerinti kezelése iránt.

505 Voltaképpen a rendek jogállásának ügykörébe tartoznak a vallásügyek is. Ezekkel kapcsolatban 1556-ban esik először szó a tanács szerepéről: Izabella velük együtt dönt az egyházi javak ügyében.

506 Az 1564. januári országgyűlés törvénye arra szólítja fel János Zsigmondot: egy tanácsurat küldjön a maga képében a Nagyenyeden rendezendő hitvitára.

507 Az 1572. május 1-én kezdődő szász superintendens-választó zsinatot is a tanács határozatából hívja össze a fejedelem.

508 1578-ban viszont, a reformáció megtorpanásának jeleként, már arról határoz az országgyűlés (az áprilisi—májusi I. tc.-ben): ha a vallásújító tisztéből való elmozdítása után sem hagy föl eretneksége hirdetésével, a fejedelem fel van hatalmazva rá, hogy „tanácsival egyetemben" érdeme szerint büntesse.

509 S a Báthori-ellenreformáció tükre az 1581. májusi II. tc. is: ha valamely helység katolikus „tanítót" kíván, a fejedelem előbb vizsgáltassa meg, hogy ez a többség