Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

Bevezetés

selésének egyéb adatait is nyújtva) az archontológia más területén is sok haszonnal bír,

2 Torma Károly Lázár munkáját kiegészítő s helyenként korrigáló tanulmánya.

3 Nem ily elsődlegesen archontológiai szándékkal íródtak, de számunkra most e vonatkozásban hasznosak az erdélyi kormányzat egyes jelességeinek dualizmus kori életrajzai. Ezeket most már a történelmi alakok színre lépésének időrendjében ismertetjük. Békés Gáspárról Szádeczky Lajos készít életrajzot.

4 Forgách Ferenc kancellár életrajzát előbb Toldy Ferenc írja meg, Forgách magyar históriája kiadásának bevezetésében,

5 majd Bártfay Szabó László;

6 Berzeviczy Mártonnal, Báthori István lengyelországi erdélyi kancellárjával, előbb a család két, a századforduló táján élő tagja, majd Veress Endre

7 foglalkozik; Kovacsóczy Farkas kancellár életrajzát Szádeczky Lajos írja meg.

8 A Báthori-kor további fő tisztségviselői közül a váradi kapitány, majd kormányzó Ghyczy Jánossal Jakab Elek foglalkozik,

9 ugyanő ír életrajzot Gálffy Jánosról,

10 Gyulay Pál élettörténetét Gárdonyi Albert tekinti át.

11

A 17. századra viszonylag kevesebb államférfi-életrajz jut a dualizmus korában: Kohn Sámuelnek a szombatosokról írt, máig alapvető műnek tekintett könyve

12 jó részében Péchi Simon-életrajz. Zólyomi Dávid életével Gyalokay Jenő foglalkozik.

13 A két Rákóczi György főudvarmesterének (és diplomatájának), Bethlen Ferencnek élettörténetét Lukinich Imre írja meg.

14 Kemény János hosszú s gazdag államférfiúi pályájának egy részletével foglalkozik Pettkó Béla.

15 Az Apafi-korra a dualizmus korában három ilyen típusú munka jut, három merően különböző életsorsról: Deák Farkas Béldi Pál-életrajza,

16 Szilágyi Sándor rövid összefoglalója Alvinczi Péterről a Diplomatarium Alvinczianum II. kötetében

17 és Thallóczy Lajos tanulmánya a portai török deák, majd ügyvivő, pályája kétes értékű „delelőjén" szerb despota (in partibus infidelium) Brankovics Györgyről.

18 Ami a dualizmus korában többet ad, mint az említett archontológiai tanulmányok, ül. az életrajzok e tekintetben felhasználható adalékai, az Bíró Vencel két dolgozata az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődéséről.

19 Bíró ugyan e két munkájában mellékfeladatnak tekinti a fejedelem kezében összpontosuló végrehajtó hatalom vizsgálatát, de mégis e két munkájának közigazgatás-történeti vonatkozásait kell tekintenünk a fejedelmi kori Erdély kormányzata első igényes összefoglalásának. Bíró Vencel két említett műve mintegy korszakhatár is; az 1918 és 1944 közti korszak e vonatkozású termése már minőségében üt el a dualizmus koritól: a kérdés vizsgálatában megjelennek a szaktanulmányok is, újabb összegezés születik. A korábbi hagyomány, a kormányférfi-életrajzok folytatását elsősorban Lukinich Imrének a bethleni Bethlenekről írt családtörténete jelenti,

20 benne Bethlen János és Miklós egyenként is monográfia-igényű életrajzával s a 16—17. századi Bethlenekre vonatkozó nagyszámú archontológiai adalékkal. A korszak vége felé jelentkezik az első szakmonográfia, Pécsi Annának az 1540—1571 -i erdélyi kancelláriáról írt alapos, korszerű disszertációja.

21 Lényegében még e kor terméke Ember Győzőnek az 1526 és 1686 közti korszak magyar és erdélyi közigazgatásáról írt összefoglalója.

22 Minthogy e munkának Erdéllyel foglalkozó része a könyvünkben tárgyalt kérdéskomplexum utolsó összefoglaló tárgyalása, kötelességünknek tartjuk részletesen foglalkozni vele.