Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
594 Gyulaffi gátépítése két személy ottani malmának kárára történt; azok a fejedelemhez fordultak, helyszíni vizsgálat következett, a relatoriát Rákóczi a tanács és a fejedelmi tábla elé terjesztette, azok pedig a gát elvágatása mellett döntöttek. Gyulaffiné repulsióval élt a végrehajtás ellen; erre a tanács és a tábla újabb határozatot hozott: Rákóczitól karhatalmat kell kérni a gát átvágatására. A fejedelem 1647. szeptember 27-én Rhédei János udvarhelyszéki főkirálybírót és Dániel Jánost, a szék al kapitányát utasította a karhatalommal való végrehajtásra. (MTgy 1909: 63.) 595 Az 1651. februári—márciusi XXII. tc. szerint a fejedelem ,,az akadályokat bölcs tanácsival együtt kegyelmes szeme eleiben vévén", új igazítást rendelt. (EOE XI. 130.) 596 Csak az öreg Haller István 1652. március 28-i censurája ismeretes. Az a jezsuiták Báthori Zsigmond alatti (1588-i) kiűzésére, a Rákóczi Zsigmond és Bethlen Gábor alatti törvényekre s azok megtartására emlékezteti urát — legfeljebb azt koncedálva, hogy az 1630-i és 1649-i unió-tc.-ek enyhítik e törvényeket. (EOE XI. 151.) A fejedelem aztán 1652. március 30-án határozott hangú elutasító választ küld a császárnak. (EOE XI. 152—3.) 597 Az bizonytalan, hogy Rákóczi miért kért reversalist neves katonájától. Mindenesetre Szalárdival íratott egy reversalis-szöveget, s azt Kassai útján megküldte neki. Bornemisza azonban egy másik, maga fogalmazta szöveget küldött vissza, hivatkozva rá, hogy a fejedelem korábban már látta azt. Kassai 1637. május 10-én azzal terjesztette ezt tovább Rákóczinak: az lássa, mit tesz, de Bornemisza ezt jó kedvvel megadta, s ha a fejedelem keményebbet kíván, azt esetleg kedvetlenebbül tenné. Inkább Bornemisza hűségében bízzék Rákóczi, mint egy kényszeredett reversaüsban —javasolja. (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) 589 A rendtartás „az tanács deliberatiójából" kelt —jelzi az 1648. márciusi—áprilisi XVII. tc. (EOE X. 484—5.) 5" SzS: EÉK I. 101. (Kemény János—II. Rákóczi György, 1650. május 6.) 600 Sz: U VI. 575. (II. Rákóczi György—Szeben, 1653. május 22.) 601 1639. június 26., ill. július 29. (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) 602 Dés 424. 603 EOE XI. 50. 604 EOE XI. 105. 605 MVH 269/3. A fejedelem ily értelmű pátenst is ad ki. (MVH 269/4.) 606 Th: TK 101—3. A leányrablás miatt végül is az országgyűlés marasztja nótán a Mikes fiakat; azok később kegyelmet kapnak. 60 7 Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai. 60 8 MVH 266 a. 609 SzS: I.RGyk 180—1. 610 1635. november 22.: Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai. 611 Rákóczi megküldi Kassainak Matei Basarab levelét. Az 1637. január 2-i censurájában a két román fejedelem viszályának lehetőségeit s az ennek kapcsán esetleg Erdélyt is fenyegető veszélyt mérlegeli: Vasile Lupu halálos ellensége Matei-Vodä-nak, s ha a tatárt fel tudná ültetni ellene, Rákóczitól pedig nem kellene tartania, tán még a télen megtámadná; ha azonban a porta kap a Rákóczival való békén, ez óvatosságra intené. Persze, Erdélynek is figyelnie kell arra, hogy Kinán pasa, ill. a ruméliai had hol telel (ha Ruszcsak táján, az nem veszélyes; ha Dobrudzsa felé vonul, az már igen). Végső soron várakozást javasol, óva inti Rákóczit attól, hogy Vasile Luput elhirtelenkedve fenyegesse. (Uo.) 612 Kornis Zsigmond és a tanácsúri rangot nem viselő Bornemisza Pál együtt veszi Belényesen a fejedelem rendeletét. 1637. július 28-i közös javaslatukban vigyázást ajánlanak; Rákóczi ne vegye tréfára a dolgot. Ők készen lesznek — ígérik —, s a fejedelem rendeletére (hacsak nem nagybetegek) indulnak, ahová kívánja. (RAKL: Tgy.) A két öreg katonáénál kevésbé lapidáris Kassai 1637. július27-i censurája. Ő nem tud eligazodni a török szándékain: kiindul-e a kajmakám a portáról? Ha nem is indul ki, Kinán pasa és a ruméliai pasa (mögöttük tartalékként egy Drinápolyban táborozó pasával) meg Vasile Lupu a tatárokkal elég Matei Basarab s Erdély ellen, s a budai pasától is tartani kell. De ha a török akar valamit, miért nem várta meg Kinán pasa a ruméliai hadat s a drinápolyi tábort? A lengyelek szándékaival is tisztában kellene lenni; azt is felveti (bár maga se tartja valószínűnek, hogy Lupu s a tatárok a lengyelekkei vannak egyetértésben, s akkor Erdélynek nem kellene tőlük tartani. Első intézkedésként a vármegyékre rendeltetne el készültséget, s újabb vészhírek esetén azonnal felkelést; a
