Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

székelységet helyén tartaná vigyázásban, s szükség esetén táborban. Az ezen túlmenő teendők megvitatására azonban tanácsülést javasol (más szakértők bevonásával). Meggondolandónak tartja: ha a fejedelem segélyt ad Matei Basarabnak, ezzel ellenségévé teszi a törököt, s nem tesz eleget a császár azon kívánságának sem, hogy az ő tudta nélkül ne keveredjék viszályba a portával; ha viszont nem segíti meg, s az vereséget szenved, vagy erősebben behódol, Rákóczi magára marad, s Erdélyen kívül lesz kénytelen védekezni. Ha tehát biztos híre van annak, hogy az ellenség fegyverrel jön, jobb volna másokkal együtt, az országon kívül ellene állni. Ezt azonban a tanáccsal s másokkal együtt kell megvitatni, hogy senki ne mondhassa: az ország egy-két ember tanácsa miatt került veszedelembe. (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai.) 613 Ebbe a második csoportba tartozott Erdélyi István is, aki a fejedelem 1637. augusztus 1-i rendelete nyomán augusztus 4-én adott censurát. Vigyázást s a Matei Basarabbal váló kapcsolattartást javasol. Ő elsősorban azt tartaná mérlegelendőnek: Erdély csak Matei Basarab megbuktatása után, Havasalföld felől várhat-e török támadást vagy Buda felől is? Tart attól, hogy Rákóczi kétfelé nem tud egyszerre erős hadat küldeni. Helyesli a fejedelem álláspontját: Matei Basarab a fegyveres védekezés előtt adományokkal stb. próbálja meg rendbehozni ügyét — s úgy véli: Erdély se vesse meg e módszereket (ne csak a portára, hanem Husszain pasának is küldjön). Ö még a tanács egészét is kevésnek tartja a felelősség hordozására, szükség esetén részgyűlés összehívását javasolja. (Gyfv: Ly 22.) 614 Rákóczi talán rövidellette az előző, katonás censurát; Kornis 1637. augusztus 6-i újabb véleménye valóban operátumméretű. Helyzetfelmérése nem optimista. Sem Tholdalagiék (1636—1637-i) követségében, sem a portáról hozott levelekben nem lát biztonságot. A valóság szerinte az, hogy a szultán nem tartja meg Rákóczi és a budai pasa 1636-i egyezményét, nem adja ki Székely Mózest, a Dunánál tartja hadait (bár a tatárokat letörte), e hadak főszerdárja az 1636-i budai pasa, a kajmakám is oda készül, az új budai vezér se vonult be székhelyére, az is hadra készülődik, s Erdély portai ügyvivője is úgy tudja: e hadak előbb Matei Basarabra indulnak, azután Erdélyre. Segítse-e hát Erdély MateiVodä-t? — teszi fel a kérdést. Úgy látja: egyaránt veszélyes megtartani vagy megszegni a vele kötött szerződést. Mégis a segély adása mellett dönt; érvei: 1. ha Matei-Vodä harc nélkül elmenekül, csak Erdélybejöhet, s a porta ezt akkor se nyelné le, ha azonnal tovább is menne — a töröknek való kiadása pedig „isten és a keresztyéni jó lelkiismeret ellen" lenne; 2. Matei-Vodä bukása Erdélyt is gyengítené; 3. a szerződésszegőt isten büntetése sújtja (Ulászló várnai veszedelmére emlékezteti Rákóczit — de a Havasalföld által 1636-ban Erdélynek nyújtott segítésre is). Gyakorlati javaslata: a fejedelem állapodjék meg Matei Basarabbal abban, hogy amennyiben az úgy látja, hogy nem tud magában ellenállni a töröknek, szálljon hadaival a havasok közé megerősített helyre, ahonnan kapcsolatot tud tartani Rákóczival, az pedig közben készüljön hadra, kérjen segélyt a császártól, keresse meg eziránt Eszterházyt s a kapitányokat is. (EOE X. 116—9.) Kassai most rövidebb, hisz ő már letette a garast, a portai ügyvivő által jelentett híreken pedig nem tud teljesen eligazodni: a Babához küldött pasát csak vigyázásra küldték-e a lengyelek, tatárok s Rákóczi ellen, vagy hadakozásra? Úgy gondolja: a táborba szállással se nagyon késni, se nagyon sietni nem kell. Minthogy pedig Rákóczinak kétfelé kell vigyáznia, előbb csak székes helyükre szállítaná, harckészen, a vármegyéket. (Gyfv: Ly 6: Kassai I. iratai: Kassai— I. Rákóczi György, 1637. augusztus 4.) 615 A tanácsülésre, ill. a távollévő tanácsurak megkérdezésére 1637. szeptember 13. tájt kerül sor. írásos censurája Haller Istvánnak ismeretes (1637. szeptember 13.). Az abból indul ki, hogy ha MateiVodä ellene tud állni Lupu hadainak, mielőtt az egyesül a törökkel, a pasa nem támad, akkor viszont a havasalföldi fejedelem megszerezheti a porta jóindulatát, s Erdélyről is elmúlik a veszedelem — ha viszont Lupu győz vagy csak leköti ellenfele hadait, a pasa közben Bukarestben trónra ülteti Lupu fiát, Matei alattvalói pedig elidegenednek volt uruktól. Erős segítséget javasol, hogy Matei támadóan is felléphessen. Külön ajánlaná, hogy Rákóczi küldje le Havasalföldre Bakost, magyarországi kapitányát — annak csak híre is használna, de maga is. (Gyfv: Ly 22. cs.) A tanácsülésen (amelyen részt vesz Bornemisza Pál udvari főkapitány és Nagy Pál, az udvari gyalogok főkapitánya is), az az álláspont alakul ki, hogy Luput ki kell űzni Moldvából is, s aztán a moldvai rendek lássák, hogy kit vesznek be fejedelemnek. Ha a Bethlen uralma óta Erdélyben élő Ivan Movilát akarnák (akivel Rákóczi már 1637. november 2-án szerződést kötött, hogy Moldva trónjára ültetése esetén hű lesz hozzá), azt meg kellene kötelezni a jószomszédságra. Mindenesetre Rákóczi november 14-én még Tholdalagi és Kemény sürgős véleményét is kéri Vasile Lupu kiűzéséről. (Gyfv: Ly 4: I. Rákóczi György politikai levelei.) 616 Uo. (I. Rákóczi György saját kezű feljegyzése a tanácsülésről.)