Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

rá: Apafiék a szentgotthárdi csata utáni „kiugrási tervben" valóban számítottak is rá, s a későbbiekben is mozgékony szellemnek bizonyult fejedelem feltehetően másfelé is tapogatózott.) Mikor aztán kiderült, hogy Délkelet-Európa státusa egyelőre nem változik meg, Ghica (akinek ráadásul még felesége várandós) Apafihoz fordul, az pedig 1664. október vége felé tanácsuraihoz: mit javasoljon szomszédjának?

979 Ghica november 2l-e tájt átküldi feleségét Erdélybe. Bethlen Jánost keresi meg az ügyben. Az pedig november 21-én azt javasolja Apafinak: ha Erdély veszedelme nélkül be lehet fogadni a havasalföldi fejedelemasszonyt, a keresztyénség ezt kívánná.

980 Ghica egy-két nap múlva elmenekül országából. A Belgrádban tartózkodó nagyvezér viszont már korábban olyan híreket kapott, hogy Ghica elszökött. 1664. november 22-én Ebesfalván van rendelete arról, hogy amennyiben az Erdélyben van, Apafi fogassa el, s jelentse ezt.

981 Az események menete oly gyors, hogy Bethlen János november 23-i censurájába két momentuma kerül (a második az utóiratba): véleménye Ghica menekülésének s felesége bejövetele kérdéséről, s másodikul a nagyvezér leveléről.

982 A szülés előtt álló havasalföldi fejedelemasszony azonban ura menekülése hírére nemhogy kimenne Erdélyből, hanem még beljebb húzódik. Apafi erre még november 26-a előtt újból véleményt két Bethlen Jánostól a teendőkről.

983 A kancellár véleményének felhasználásával ír, igaz, csak december 14-én, a nagyvezér tinajának.

984 A nagyvezér erre december vége felé elrendeli Ghicánénak megfelelő kísérettel beküldését hozzá.

985 Most Paskónak, Apafi új követének, a nagyvezérnél kell tovább ügyködnie, egyéb nehéz feladatai mellett ebben a kérdésben is. Végül is a nagyvezér megelégszik az asszony beküldése helyett 4000 tallérral. A tanács működésének. 1665 márciusa végén s áprilisa elején, a Ghicánéért jött követ visszaküldésében s a pénz előteremtésében látjuk utoljára nyomát ez ügyben.

986 Az 1670-es években csak két ízben kerül a tanácsurak elé román vonakozású ügy: 1671 májusában a moldvai határ rendezése,

987 1672 júliusában §erban spátar havasalföldi boér kiadatása a töröknek.

988 Az 1680-as években is csak néhányszor találkozunk a román diplomácia kérdéseivel. 1683 októberében moldvaiak menedékjogkérése kerül a tanácsurak elé,

989 1 684 júliusában az a kérdés, hogy a fejedelem továbbítsa-e Sobieskinek a havasalföldi fejedelemhez írt levelét, írjon-e mellette ő is, s ha igen, mit?

990 Az év októberében havasalföldi követ érkezése ad okot az urak összehívására.

991 1685 áprilisában Matei Cantacuzino jön követül Havasalföldéről; ez (s más, közelebbről nem ismert fontos ügyek) az oka a május 12-i tanácsülésnek.

992 Az utolsó ilyen nyom is követjárással kapcsolatos. 1686* szeptember 11-én érkezik a havasalföldi fejedelem embere ura levelével, bizonyos latrok kiadását sürgetni. Apafi ugyanaznap, jelezve gyanúját, hogy szomszédja talán csak kémkedni küldött be Erdélybe, Teleki javaslatát kéri a választ illetően.

993 Tatár vonatkozásban egyetlen ízben kell a tanácsnak diplomáciai tevékenységet kifejtenie. 1668 novemberében a kán követet küld Apafihoz. A kérdés az, hogy a fejedelem küldjön-e viszonzásul követet s ajándékot a tatárokhoz.

994 Azon két tárgykör közül, amelyet utolsónak hagytunk a tanács e korszakbeli hatáskörének elemzésénél, az első, a felszabadító háború, félig szintén külpolitikai