Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

I. A fejedelmi tanács

akarata ellenére törtek ki, s vitték magukkal Telekit) — s egyben felkínálva Apafi közvetítését a magyarországiak ügyében.

827 Az ügy lezárása már az 1672. októberi országgyűlésen történik meg, a tanács ottani szerepe a szokott országgyűlési funkció. A tényleges döntésben azonban Apafi mellett mégis nekik van a legnagyobb szerepük. Miután az országgyűlés, október 14-i határozatával, felelősségre vonná külpolitikájáért a fejedelmet, az másnap néhány tőmondattal elkergeti maga elől a rendek követségét, aztán még a tanácsot is megleckézteti, s szobájába vonul vissza — a tanácsban pedig a két szemben álló párt feje, Bánffy és Béldi közt majdnem kardrántásra kerül a sor, végül a többiek lecsendesítik őket, de a dolog eldőlt, a rendek nem foglalkoznak tovább a támadás ügyével.

828 A bujdosók ügye most egy jó fél évre eltűnik a tanács látóköréből. Csak az 1673. április 7—9-i, majd a június 16—19-i tanácsülés foglalkozik vele. Az elsőről a tényen kívül nem tudunk bővebbet.

829 A másodikról Bethlen János úgy tudósít, hogy a bujdosók követei megérkezvén Drinápolyból, Apafi 7 (meg nem nevezett) tanácsúr jelenlétében fogadja őket, s azok (jelezve, hogy a nagyvezérrel eredményesen állapodtak meg) azt kérik, hogy Apafi adja elébük főgenerálisnak Telekit, s fizessen zsoldot a bujdosó hadaknak. Apafi s a tanács Bethlen szerint a második kérést teljesíti, az elsőt illetően elhalasztja a döntést.

830 Valójában Teleki főgenerálisságáról nem kellett dönteni, e rangját senki nem vette el tőle 1672 szeptembere után — Apafi azonban a tanácsülés nyomán Bánffy Dénesre bízta a bujdosó hadak megmustrálását s kifizetését, s egyáltalán Bánffy alá rendelte őket.

83

1 1673 júliusában,

832 Székely Lászlónak és Szepessynek a portáról való visszatérése után, újra a tanács elé kerül a bujdosók támogatásának ügye. Csak a betegeskedő Béldi nincs jelen az ülésen. Láthatólag a volt Rákóczi—Kemény-párt és Bethlen Jánosék csapnak össze újra. Az előbbiek a bujdosók támogatása mellett vannak, az utóbbiak viszont az országgyűlés megkeresése nélkül nem indítanának háborút, s a porta tilalmára is hivatkoznának. Végül is az a döntés születik, hogy egyelőre nem szabad fegyveres akcióba lépni, a bujdosó hadakat azonban fizetni kell, s írni kell mellettük a portára (azzal, hogy amennyiben nem kapnak azonnali segélyt, tartani kell tőle, hogy szétoszlanak vagy kegyelemre hazatérnek).

833 Az azonban tény, hogy a portára küldött levélben Apafi teljes nyíltsággal ír a nagyvezérnek arról, hogy a bujdosók Erdélyből várnak fejet és segítséget, úgyhogy pár nap múlva Bánffy (s Naláczi meg Székely) vissza is rendeli a levélvivőt, s az aztán módosított szöveget visz magával.

834 A nagyvezér azonban, a török a lengyel háborúban lévén lekötve, halogatja a magyar ügyet. Válaszát Apafi Bánffy Dénesnek, Bethlen Jánosnak és Telekinek küldi meg véleményezésre 1673. augusztus 28-án. Bánffy azonban maga sem meri ily szűk körben vállalni a felelősséget, s a tanács egészének egybehívását tartja szükségesnek. A szeptember 9-i tanácsülésen csak Béldi, Haller Pál és Fleischer nincs jelen, Bánffy nagybetegen is elmegy, Apafi ti. az ő jelenlétéhez köti az ülés megtartását. Úgy határoznak, hogy a nagyvezér negatív válasza mellett nem lehet segélyt adni a bujdosóknak. Bánffy Dénes és Teleki azonban keresztülviszi, hogy szeptember 26-án újra vegyék elő az ügyet, különben a bujdosók reményei azonnal füstbe mennek.

835 Az újabb tanácsülésre sor is kerül. 6 Trócsányi 81