Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
Az iskolaügyről szólva részben azt ismételhetnénk el, amit a vallásügy tárgyalásánál már említettünk: az 1668. május eleji iskola- és vallásügyekkel foglalkozó tanácsülést, az 1673. áprilisi hasonló tárgyú ülést. Egyetlen újabb momentum van: Bethlen János 1674. június 13-i felterjesztése (nem tudjuk eldönteni: censurája vagy proprio motu memoranduma) a református iskolák kérdésében. 776 A kincstári ügyek ismét csak elsősorban az Apafi-kor első nehéz évtizedeiben foglalkoztatják a tanácsot. 1665-ben (a májusi XXVI. tc.-kel) a fejedelemmel együtt felhatalmazást nyer annak megítélésére, hogy kinek kezén hagyják meg (tekintettel az országnak tett s teendő szolgálataira) az 1657 óta elidegenített fiscalis jószágokat és jövedelmeket. 777 Az év július elején kérdezi meg Apafi a tanácsurak véleményét a só áráról; állásfoglalásuk: adják úgy, ahogy elkel. 778 1667 júniusában a máramarosi sóakna ügye okoz gondot (Huszt fejedelmi őrséggel való megszállatása kapcsán), s a debreceni harmincadé. 779 Ez a pár éves időszak az 1669. januári— márciusi XXX. tc.-kel zárul, amely újra szabályozza az 1657 óta elidegenített fiscalis jószágok visszaszerzésének módját: a productio a tanács, a főtisztek és a tábla ülnökei előtt történjék. 780 Majd évtizedes szünet után találkozunk újra a tanács kincstári ügyet illető tevékenységével: 1677 márciusában Budai Péter és Páter János a szerv „alkalmatosságával" veszi bérbe a marosváradgyai, dévai és szászvárosi harmincadot, a marosváradgyai hídvámmal, kocsma- és mészárszékjövedelemmel együtt, 64UÜ forintért. 781 Hasonló bérleti ügyben találkozunk 1683ban a tanács közreműködésével. Most Páter János és vele Szegedi György lényegében az összes sójövedelmeket bérbe veszi (a különleges jogállású parajdsófalvi aknán kívül az összes sóaknákat, a marosváradgyai és dévai sóportust is), s emellett a marosváradgyai hídvámot, kocsmát és mészárszéket. A két bérlőért a tanács kezeskedik. 782 A kincstári ügyek utolsó ismert előfordulása a tanács hatáskörében egy portio kivétele a fiscalitasok közül. 783 Körülbelül ilyen méretű az is, amit a tanács ez időszakbeli bíráskodási tevékenységéről tudunk (itt sem szólva természetesen külön a szerv szerepéről az országgyűlések bíráskodásában, s nem ismételve az előbbiekben más aspektusokban elmondottakat). 1665-ben a brassai vargák és tímárok perében ítél. 784 1669 augusztusában Károlyi szatmári főispánnak a somlyaiaktól szenvedett sérelmei miatt indított perében kéri ki Apafi tanácsurai véleményét. 785 1674 októbere előtt foglalkozik a tanács Fileky Mihályné (parázna nemesasszony) ügyével; mindkét ízben halálra ítélik, de az újra meg újra kegyelmet szerez. 1674 októberében férjét is eléri a halálos ítélet (más feleségének elvételéért s maga mellett tartásáért); Bánffy Dénesnek utolsó ismert tanácsúri censurája az, amelyben arra kéri Apafit: ne adjon neki kegyelmet. 786 1675 vége felé eshetett, hogy a fejedelmi tanács egy Mészáros István nevű közönséges latorról s gyilkosról úgy döntött: ahol van, kerüljön ítélet alá, s hajtsák is végre az ítéletet (amely ily esetekben nyilvánvalóan halálra szólt) — Szeben városa eszerint járt el, utólag azonban kiderült, hogy a lator nemes volt, a fiscalis director evokáltatta a várost, s az két ízben is folyamodhatott, magyarázkodva, Apafihoz, míg az 1676. március 5-én, némi dorgálást intézve a városhoz, töröltette az evocatiót. 787 Az év szeptemberében a fejedelem tanácsa határozatából
