Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
zésére — másra nem. Rákóczi 1656. szeptember 7-én megköti a kozákokkal a katonai szövetséget. 668 A Rákóczi-kor pontos hivatali ügyvitele pedig lehetővé teszi számunkra annak megállapítását, hogy vajon a censurák addig egyáltalán Gyulafehérvárra érkeztek-e?Nos: Barcsai 1656. szeptember 5-én este 7 és 8 óra közt Lúgoson veszi Rákóczi 4-i rendeletét, s hosszú censuráját másnap este 7 és 8 óra közt datálja. 669 Ez a censura tehát a legjobb esetben is csak 7-én késő este vagy 8-án reggel érkezhetett Gyulafehérvárra, ha Rákóczi rendelete leérkezésének idejét tekintetbe vesszük. Rhédei szeptember 7-én, Huszton keltezi véleményét 670 — az jó esetben 9-én vagy 10-én érkezett a fejedelemhez. Ugyanez a helyzet Pettki 7-én, Lázárfalván kelt censurájával, 671 s még inkább Bassáéval (szeptember 7., Zabola). 672 Haller szeptember 6-án reggel 6 órakor veszi a fejedelem 3-i rendeletét, s aznap felel 673 — ez a vélemény is jó esetben 8-án vagy inkább 9-én ér fel. Az ismeretlen szerzőjű censura datálása is bizonytalan (a kiadója által közölt szeptember 20-i dátum valószínűtlen). Az elmondottak alapján bizton állíthatjuk: a viszonylag önálló Erdély történetének egyik legnagyobb sorsfordulóján (s jeleztük: egyben a magyar történelem egészének is egy igen súlyos pillanatában) a fejedelem tanácsa nélkül döntött. Formálisan bekérte ugyan censurájukat, de döntésével be se várta megérkezésüket. Megkérdezi viszont Rákóczi 1656. november közepe táján legalábbis Kemény Jánost a Lengyelországba indulás menetrendjéről; Kemény november 19-i censurája 674 zárja a tanács történetének ez időszakát. 4. 1657—1662 A második nagy uralmi válság időszaka a fejedelmi tanács hatáskörének szempontjából ellentmondásos időszak. Törvények, országgyűlési határozatok sora emelné a tanács tekintélyét, súlyos felhatalmazásokat nyer — szerepe azonban távolról sem felel meg ezeknek a rendelkezéseknek. Egyszerűen nem is Melhet meg; a válság pártharcaiban a tanácsurak megkérdezésére gyakran nincs is mód, s az egymással a főhatalomért vagy külső ellenség ellen (vagy egyszerre az ellenfejedelem s az azt támogató külhatalom ellen) harcoló fejedelmek keményebb, kevésbé „alkotmánytisztelő" módszerekhez kell hogy folyamodjanak (még Barcsai sem juttat túl nagy súlyt tanácsának). A szerv működésének ismert mozzanatai mind az uralmi válság fő politikai és katonai eseményeihez kapcsolódnak (kereskedelemügyről, bíráskodásról stb. szó sincs most produktumaiban). így most nincs is értelme ezt az egységes kérdéskomplexumot a főhatalom, a hadügy, a külügy stb. kérdéseire tagolni; a nem túl nagy számú momentum egységes időrendi ismertetése többet mond. A tanács tevékenységének első ismert nyoma 1657 nyarának elején a hadi készültség, majd a táborba szállás elrendelése az otthon maradtak számára (Lubomirsky északkelet-magyarországi beütése kapcsán). 675 Innen 1658 elejéig nincs újabb említés a tanács aktivitásáról, akkortól azonban egy ideig sűrűbben. Előbb a januári országgyűlésen; ott a rendek a tanácsurakra bízzák a lengyel
