Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
rendeknek, ill. a budai pasának való válaszadást (az utóbbit külön is Barcsaira). 676 1658 februárjában Rákóczi, a szászok gyalogjait küldvén Havasalföldre, jónak látja tanácsi határozattal fedezni magát. 677 Március végén a tatár rabok váltságára való pénzről s Jenő ügyéről kéri ki a tanácsurak véleményét. 678 Május elején pedig a tanács határozata alapján rendeli el a hadak felülését és a Kenyérmezőre szállását. 679 Most újabb hosszú hónapokra nincs nyoma a tanács tevékenységének; amikor a szervről újra hallunk, már Barcsai mellett működik. Az 1658 vége felé Désen a tanácsurak jelenlétében fogadja Rákóczi követeit, Kapy Györgyöt és Bik Sándort. 680 1 659. január legvégén ideiglenes nyugalmi helyzetet teremt Rákóczi és botcsinálta utóda közt a szatmári egyezmény. A Barcsait Szatmárban képviselő Lázár György (maga is tanácsúr) február 4-én mutatja be urának s a mellette lévő tanácsuraknak (Haller Gábornak, Bethlen Jánosnak, Bánffy Györgynek) és székely főrendeknek az egyezmény szövegét; azok kifogásolják annak egyes olyan pontjait, amelyek a török ellenében végrehajthatatlanok. 681 A továbbiakban a Partium okoz gondokat a tanácsnak, amelyet Rákóczi (ígéretei ellenére) nem akar átadni Barcsainak. Az 1659. februári—márciusi országgyűlés vége felé március 25én Virginás István nyilatkozatot tesz arról, hogy Bihar megye nem akar elszakadni Erdélytől, de fegyver alatt van; mit tegyen? Az országgyűlés Barcsaira s a tanácsra hárítja ezt a gondot. 682 Az azonban gond még 1659 június második felében is. A május 24.—június 15. közötti szászsebesi országgyűlés után két főrangú személy Bihar, Kraszna és Közép-Szolnok megye nevében a fejedelmi tanács jelenlétében kér segélyt Barcsaitól Rákóczi portyázó hadai ellen. A tanács úgy dönt, hogy a fejedelem ne tűrje tovább ezeket a garázdaságokat. 683 Rákóczi azonban rövidesen ismét fejedelemsége újrafelvételére szánja el magát, s Barcsai, akit még ekkor is a familiárisi hűség erős kötelékei fűznek volt urához, nem kíván ellenállni neki, azt a megoldást választaná a keresztesmezei táborozás idején, hogy Kemény Jánosnak ajánlja fel a fejedelemséget (ahogy már korábban, Keménynek még Havasalföldén létében is megtette). Előbb négyszemközt teszi ezt, majd a tanácsurak jelenlétében, de megkérdezésük nélkül. tM Most rövidesen újra Rákóczié a szó, s itt az uradalmi válság első felhatalmazása, röviddel későbbi oly szörnyű következményűeknek előhangjaként: a Rákóczi visszajövetelét törvényesítő 1659. szeptemberi—októberi országgyűlés utolsó előtti napján, október 6-án a rendek felhatalmazást adnak a tanácsnak s a fejedelmeknek mindennemű diplomáciai levelezésre, a következő országgyűlésig. 685 Ennek a felhatalmazásnak még nincs különösebb következménye, s Rákóczi diplomáciai döntési lehetőségei az adott helyzetben legalábbis erősen korlátozottak. Más a helyzet a Kemény János alatti felhatalmazásokkal. Mindjárt uralma kezdetén, az 1660. decemberi—1661. januári országgyűlésen több törvény ad ilyen felhatalmazást neki s tanácsának. A XII. tc. szerint ő és tanácsa döntsön a hadak létszámáról s elhelyezésükről. A XIV. tc. autorálja a szomszédos országok (elsősorban a porta) kedvének keresésére. A XVI. tc. úgy határoz: a fejedelem tanácsával, a táblával és a főtisztekkel együtt vizsgálja felül az 1657. utáni birtokadományokat illető supplicatiókat. A XVIII. tc. pedig Keményt s tanácsát hatalmazza fel a Partium és Székelyhíd ügyében való eljárásra. 686 Kemény 5 Trócsányi 65
