Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
A tanács nem ül össze a kérdés megvitatására; az urak megkérdezése írásban történik. Rákóczi 1656. szeptember 3-án küldi ki rendeleteit a tanács tagjainak. A kérdés historikumának különösen 1653-tól bővebb (és erősen tendenciózus, sugalmazó) elemzése után két kérdésben várja véleményüket: 1. elfogadja-e a svédek és kozákok szövetségajánlatát; 2. ha szövetségre lép velük, haddal vonuljon-e Lengyelországba egyesülni velük (nem Lengyelország ellenségeképp, hanem annak védelmére)? 657 Összesen hét tanácsúr állásfoglalása ismeretes. A legfontosabbról, Kemény Jánoséról, II. Rákóczi György külpolitikájának első számú irányítójáéról csak az, amit ő maga jó három évvel később, de háború, vereség, tatár rabság és az otthoni felelősségre vonás állandó fenyegetése után, viszonylag igen előnyös pozícióban hajlandó mondani az 1659. szeptemberi—októberi országgyűlésen: nem javasolta a hadba lépést, „de hogy ellenzője lettem volna, a hozzám nem férhetett, mivel szolga voltam". 658 A többi censurák egészükben ismertek. Kezdjük Barcsai votumával, amely (persze jócskán Barcsai 1658—1660-i fejedelemsége s rettentő vége révén) később annyi legendára adott okot. 659 A rangban Kemény után következő tanácsúr annak fanyar megállapításával kezdi, hogy hite szerint Rákóczi már a hadakozás s követjárás elején döntött a most a tanács elé tárt kérdésekben. Emlékezteti urát, hogy ő két ízben is ellenezte a tanácsban a lengyel szövetséget, s másodjára a svédek barátságát ajánlotta. Ha Rákóczi be akar lépni a háborúba, a felekezeti szempontra hivatkozva a svéd szövetséget javasolja (bár itt is hangsúlyozza: „elvégezett dologhoz tanácsnak járulni nem szükséges"). Részletesen felsorolja viszont a hadba lépés akadályait: 1. A hosszas hadakozás költséges. 2. A dolog a porta engedélyén vagy tilalmán múlik, s a tilalom ellenére való hadakozás romlást hozhat Erdélyre, engedéllyel pedig — a fejedelem apja azzal indult el, s a porta akkor hívta vissza, amikor a legnagyobb sikereit érte el... 3. A császár lengyelpárti, azokat fogja támogatni, ha titkon is. 4. Ha Rákóczi személyesen felülne (s ezt bizonnyal a svédek is megkívánnák), kit hagyna felesége s fia mellett? Ifjúkori diplomata emlékeire is hivatkozva emlékezteti urát (ne vitassuk itt: mennyi alappal), hogy apja, portai engedéllyel a császár elleni hadakozásra, addig várt, míg az ifjabb Rákóczi Györgyöt otthon hagyhatta helyetteséül. Mindeme meggondolások után azonban nem mer élesen a hadba lépés ellen nyilatkozni. Ő eddig is helyeselte volna — írja —, hogy a fejedelem ne maradjon semleges, hanem isten dicsőségére tekintve kössön szövetséget; a semlegesség is csak bajt hozhat, a szász választó is csak országa pusztulását érte el vele. Még egy figyelmeztetés urának: a „világhoz ragaszkodott emberek" nem szoktak egyenes úton járni; e kérdéskörben Machiavelli olvasását ajánlja Rákóczinak. 660 A béke mindennél jobb — fejezi be —, háborút csak isten dicsőségére szabad viselni. 661 Ez sem az a bátor tiltakozás, amivé a kései legendák növelték Barcsai censuráját, de a tapasztalt s nagy tehetségű tanácsúr legalább pontosan jelzi a vállalkozás összes diplomáciai veszedelmeit, s azt is, hogy vajmi kevéssé van itt szó a tanács döntéséről.
