Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

Bevezetés

BEVEZETÉS A jelen munka a magyar történelemnek, ezen belül Erdély történelmének egy olyan problémakomplexumát teszi tárgyává, amelynek helyzete eléggé különös. A fejedelmi kor Erdélyéről rendelkezésünkre álló ismeretek meglehetősen egyenlőtlenül oszlanak el. Miközben a kornak erdélyi politikai és hadtörténetéről eléggé bőven tájékozódhatunk a szakirodalomban (bár a fehér foltok ott sem hiányoznak), más területek, köztük a gazdaság- és társadalomtörténet területének nagy része, egyelőre nem a legjobban ismertek. Nincs hát különösebb csodálkoznivaló azon sem, hogy a jogtörténeten belül is némileg mostohagyereknek számító közigazgatás-történet területén is akadnak tisztáznivalóink — a bevezetőnk további részeiben bővebben ismertetendő szakirodalom iránti minden tiszteletünk ellenére is. Munkánk azonban nemcsak egyszerű tényfeltárás kíván lenni — még annak legigényesebb formáiban sem csak az. Aki a 16—17. századi Erdély kormányzatának problémájához nyúl, nem kerülhet meg egy immár majd fél évszázados vitát: lehet-e abszolutizmusról beszélni Erdélyben e korban, s ha igen, mikortól és mennyiben? Csak röviden emlékeztetünk a vita legfontosabb fázisaira: Szekfű Gyula Bethlen Gábor-életrajza a korai merkantilizmus s vele az abszolutizmus határozott jegyeit véli látni a nagy fejedelem Erdélyében, Ember Győzőnek az 1526 és a török kiűzése közti magyar közigazgatásról írt összefoglaló munkája középkorinak ítéli Erdély kormányzatát, az 1948-at közvetlenül követő évek magyar marxista—leninista történettudománya ismét határozottan (az indokoltnál is határozottabban) az abszolutista jelleg mellett szavaz (kivételnek számít az olyan józan hang, mint Mráz [Zimányi] Veronikáé, aki Bethlen Gábor gazdaságpolitikáját nem tartja tudatos merkantilista koncepció gyakorlatra váltásának), hogy aztán ezt az álláspontot az utolsó jó másfél évtizedben erős kritika érje — vitatható, hogy mennyiben indokoltan. A kérdés nyitott, s a kormányzat történetének kutatója evidensen nem kerülheti el. * Mielőtt azonban arról szólnánk, hogy a kormányzattörténeti kutatás hogy illeszkedik az abszolutizmus különböző megközelítései közé, egy utalás erejéig szeretnénk arra is emlékeztetni olvasónkat: az európai abszolút monarchiák ismeretesen nem egyetlen típusba tartoznak. Az abszolút monarchia klasszikus nyugat-európai típusa mellett külön típus a spanyol (és vele sok közös vonást s némi eltéréseket mutatva a portugál), a skandináv; különleges vonásokat mutatnak az