Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
A fejedelmi tanács e korszakban kimutatható hatáskörének utolsó nagyobb ügyköre a külügyi tevékenység. 1543 februárjában, a tanács általános hatáskörmeghatározásával egyidejűleg, az országgyűlés két konkrét külpolitikai feladatot is ró a szervre. Az adót a portára vivő főkövetek utasításába még a rendek vétetik bele, hogy mondjanak köszönetet János Zsigmond királyságáért, s egyben kérjék, hogy annak halála esetén Erdély mindig választhasson fejedelmet „ex nostratibus nationis Hungáriáé" — a követség egyéb teendőit illető utasítás kidolgozását Izabellára s tanácsára hagyják. 551 Ugyancsak a királynéra s a tanácsurakra bízzák a Petru-Vodá moldvai fejedelemnek szóló levél megfogalmazását. 552 1557 novemberében a tábori országgyűlés azt teszi a királynő s tanácsa feladatává, hogy határozzanak „de Walachorum intolerancia", azaz szorítsák fegyelemre az országon átvonuló havasalföldi hadakat, azok ne szálljanak útjukban nemesi kúriákba. 553 Az 1570-es évekből egyetlen nyom van a tanács ily típusú tevékenységére: 1572—1573 fordulója táján úgy határoznak, hogy Erdély és Miksa portai ügyvivői, a török gyanakvásának elaltatására, kölcsönösen cáfolják a török méltóságok előtt egymás állításait. 554 1585-ben aztán a diplomácia hirtelen többször is ad gondot a tanácsnak. 1584 vége felé lehet, hogy a praesesek jónak látják összehívni a fejedelmi tanácsot a budai pasával való viszályok ügyében, s az úgy dönt, hogy két elfogott törököt s bizonyos zsákmányt adjanak vissza a pasának (az már elengedvén egyes erdélyi foglyait, másokra vonatkozóan is ezt ígérvén). Az ügyben azonban az érdemi döntést nem ők hozzák, hanem Báthori István, akihez mind a praesesek, mind Ghyczy János váradi kapitány felterjesztéssel éltek. 555 Valamivel később, 1583 februárja táján a praesesek megint csak „egész tanáccsal consultaltak" Stanciul havasalföldi logofet kiadásáról, s végül a kiadás mellett döntöttek. 556 1585 májusában azzal foglalkozhat a tanács, hogy az Erdélyen át menekülő s ott felvert Petru Cercel-Vodä javait átadják-e a töröknek (a porta ti. magának követeli a kegyvesztett fejedelem vagyonát); úgy határoznak, hogy Brassóban (ahol a megtalált holmikat összegyűjtötték) adjanak át mindent az ez ügyben jött csausznak. 557 A tizenöt éves háború s az első nagy uralmi válság idején is tudunk a fejedelmi tanács néhány ténykedéséről. 1593. augusztus 8-án kerül sor a tanács ülésére a töröknek Memhed és Gergel csausz által küldött követeléseinek megvitatására. 558 Nem tisztán a tanács szerepéről, de elsősorban mégis arról van szó akkor, amikor Báthori András Malaspina rábeszélésére a császárral való szövetségre hajolván, a gyakorlati teendők megbeszélésére előbb néhány tanácsurat hív egybe (Kornis Gáspárt, Bornemisza Boldizsárt, Alárd Ferencet) s pár más személyt is, mielőtt tervét a rendek egésze elé vinné. 559 A lécfalvi gyűlés (1600. október—november) viszont kifejezetten a tanács feladatává teszi, hogy mielőbb indítsa útnak a császárhoz küldendő követeket. 560 1607 októberében is a tanács ad választ Bornemisza és Kellemesi királyi biztosoknak, 561 s Rákóczi Zsigmond együtt tartaná őket a Forgách Zsigmondnak s Dóczy Andrásnak adandó viszonválaszra, azok azonban hazakéredzkednek. 562 1608-ban (az augusztusi I. tc. szerint) a tanácsnak is jelen kell lennie
