Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
I. A fejedelmi tanács
akarata-e, s „tanácsit először reá gyűjtvén éppen és eleiben adván" a többség szerint adjon nekik. 510 Az 1580-as évek további folyamán egyetlen rutinügynél kimutatható ez ügykörben a tanács közreműködése: a medgyesi káptalan egyes papjainak tizedügyénél. 511 Az 1588 utáni viharok egy lényeges mozzanatánál találkozunk ismét e szervvel (amely persze a vallásüggyel foglalkozó országgyűléseken, ha nem is kimutathatóan, de nyilván hallatta szavát e kérdésben): Báthori Zsigmond 1598. augusztusi kalandos visszatérése után a fejedelmi tanács augusztus 27-én Kolozsvárott ülést tart, s kéri a fejedelemtől a jezsuiták kiűzését vagy legalább Kolozsmonostorra szállítását. „Semmi sem telek benne" — summázza az eredményt Szamosközi. 512 Báthori Gábor alatt ismét a szász papok tizedének most már az 1585-inél általánosabb kérdései kerülnek a tanács elé. A szász papság és az universitas 1609. június 21-én azt kéri a fejedelemtől (korábbi ígéretére emlékeztetve), hogy járuljon hozzá az őket illető árenda kifizetéséhez, s rendelkezzék is e tárgyban a tizedarendatornak. A fejedelem előbb tanácsától kíván tájékozódni. 513 A tanács határozata megítéli a szász papoknak az árendát, de azzal, hogy a kisebb tizedből fizetendő — s nem tesz említést a szászföldi donatariusok által adandó árendáról. Erre a szász papság és natio újabb kérvényt intéz Báthorihoz, s kéri 1. az árendának a gabonából vagy a bor árából pótlását (kevésnek ítélve a kisebb tizedet járandóságuk fedezésére), 2. a donatariusoknak is árendafizetésre kötelezését, 3. assecuratoriát az árendáról, hogy ne kelljen évente újra kérvényezniük, 4. a tizedelők eltiltását a túlkapásoktól s attól, hogy a papok saját szántójáról is tizedet szedjenek. Az újabb tanácsülés (1609. július 29.) a kérés 4. pontjában foglaltakat megadja, a többi kívánságot a következő országgyűlés elé utalja. 514 A közigazgatás kérdései közül kiemelve kezeljük az adó, honvédelem, közmunkák ügyét. E kérdéskörök közül az adó ügyében a tanácsnak kevés a kimutatható szerepe, az is igazgatási részfeladatokkal kapcsolatos (ami, gyakorlatilag formális, joguk van a rendeknek az adóval kapcsolatban, azt nem ruházzák át). János Zsigmond uralma vége felé hoz a tanács egy olyan határozatot, hogy a megyék adójának bevételével foglalkozó nótáriusok 515 a cédulapénzen kívül ne vegyenek mást maguknak az adóból. 516 Utána, az adóügy nagy forrongásának évtizedeiben is, hallgatás e kérdésben; csak az 1612. májusi országgyűlés emlékezteti a fejedelmet (VIII. tc.-ével.): ígérete szerint bocsásson ki egy tanácsurat a háborúban elpusztult kapuszámok revisiójára. 517 1613 novemberében pedig az általános helyzet követelte sietségben kerül sor arra, hogy a fejedelem és tanácsa ragad magához egy adóügyi jogkört. A taxális helyek adóját illetően, kb. 1609 óta kialakult gyakorlat szerint, a városoknak maguknak kellett volna a fejedelemmel megegyezni. Bethlen — mint 1613. november 6-án Kolozsvárnak írja — az adott helyzetben nem várhatván erre, a régebbi tc.-et kerestette elő, s a fejedelmi tanáccsal együtt aszerint rendelte el a városok adóját. 518 Bővebb a tájékozódásunk (s súlyosabb ügyekről is szól) a tanácsnak a hadügyekben gyakorolt tevékenységéről. 1542 szeptemberében Izabella a fejedelmi tanács határozatából rendeli el a hadfelkelést. 519 1543 októberében ismét a királynő s tanácsa által elrendelt felkelésről hallunk, s arról is, hogy rosszallásukat fejezik ki a beszterceieknek: azok könnyen szerezhetnek moldvai híreket, miért nem 4 Trócsányi 49
