Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

VIII. Tisztségviselő nemesség és hivatalnok-értelmiség a 16-17. századi erdélyi kormányhatóságokban

VIII. TISZTSÉGVISELŐ NEMESSÉG ÉS HIVATALNOK-ÉRTELMISÉG A 16—17. SZÁZADI ERDÉLYI KORMÁNYHATÓSÁGOKBAN Mielőtt még munkánk eredményeinek összegezésére térnénk, most, némileg változtatva eddigi, a problémakört az egyes kormányszervek felől szemlélő aspektusokon, tekintsük át az eddigieket egy más szemszögből. Mit sikerült megtudnunk a kormányzat hordozóiról? Talán nem túl nyers a megkülönböztetés, ha tisztségviselő nemességről és hivatalnok-értelmiségről beszélünk. Utalunk itt arra, hogy Ember Győző a 16—17. századi magyar közigazgatás történetéről írt összefoglalójában, rövid áttekintést adva a tisztségviselők egészéről, többször is, alappal, utalt a kérdés további kutatásának szükségére.

1 Erdély vonatkozásában ilyen kutatások (legalábbis publikált kutatási eredmények) az Ember Győző könyvének megjelenése óta eltelt majd 30 esztendőben elsősorban Jakó Zsigmond nevéhez fűződnek.

2 Jakó kutatási eredményének itt csak azokat a vonatkozásait foglaljuk össze, amelyek tárgyunkat közelebbről érintik. Jakó rámutat: a 16. század elejére figyelemre méltó írástudó réteg alakul ki Erdélyben. Ennek legjelentősebb része a klerikus középréteg. Az írástudó rétegben már a 14. század közepétől a polgári elemek vannak túlsúlyban; a 15. század második felétől megjelennek köztük a szegény kisnemesek, falusi iparosok, gazdagabb parasztok gyermekei is. Külön figyelmet szentel Jakó az erdélyi vajdai kancellária írástudóinak, megállapítva, hogy a vajdák körül bizonyos erdélyi hivatalnokréteg alakul ki, s azt is, hogy a vajdai kancellária személyzete a vajda familiárisaként került a kancelláriába, de kiválasztásánál már nem a személyes kapcsolat volt a döntő, hanem a szakismeretek, az Erdélyben gyökértelen 16. századi vajdák a helyi szokásokat ismerő literatusok közül válogatták ki alkalmazottaikat. Az önálló fejedelemség megszervezésekor azonban nem ez a vajdai kancelláriai hivatalnokréteg, hanem a keleti magyar királyság ideszorult szakemberei indítják meg az erdélyi állam gépezetét. A vajdai kancellária autochton hivatalnokrétege átmenti a középkori fejlődés hagyományait a fejedelmi kancelláriába, de a Mohács előtti új adminisztrációs törekvéseket már nem juttathatja érvényre. A fejedelmi kancelláriát a 16. század második felében magas műveltségű, Itáliában tanult világi, humanista szakemberek laicizált vezető művelődési központtá fejlesztik, az Európával való állandó szellemi összeköttetést azonban nem tudják biztosítani. A feudalizmus és a protestáns ortodoxia győzelmével a szellemi élet irányítása át kell hogy tevődjék az egyházi vezetésű iskolákba. Míg a 16. században a fejedelemség vezető rétege csupa homo novusból állt, s az élenjárók a páduai egyetemen tanultak jogot és