Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

IV. A központi kormányzat egyéb szervei

(Daniel Ferenc, Maksai Ferenc, Bethlen Gergely stb.), de a fejedelmi táblát mint testületet is, sőt még a Compilatae Constitutiones szerkesztő bizottságát is (benne a két ítélőmesterrel és jó néhány táblai ülnökkel). Tovább lépve lefelé: a névsorban találunk több leendő, aktív vagy leköszönt fiscalis directort, fejedelmi titkárt. Mindezeknél tán fontosabb azoqban a fejedelmi kincstár tisztviselőinek szereplése a számvevők közt. Vegyük sorra őket: Gyarmathi Gergely deák jó egy évtizede működik már pontosabban nem ismert, de alacsonyabb tisztviselői beosztásban a fejedelmi kincstárnál, míg 1594 nyarának végén a Gerendit elszámoltató bizottságba kerül. Kolozsvári János, a leendő fiscalis director 1596-i számvevőségekor tordai kamaraispán. Az 1601 nyarán határozott közös számvételen természetesen részt vesznek a kincstári számvevők is. 1664 elején Vásárhelyi György kincstári számvevő a számvételi munka kulcsfigurája. A korszak végén pedig oti találjuk a számvételnél Dobolyi Bálint volt kincstári számvevőt. Vegyük még ehhez hozzá azt is, hogy az 1660-as—1670-es években két ízben is a törvényhatósági főtisztek gondja a számvétel — s ezek szintén a fejedelem bizalmi emberei. Mi marad hát a szorosabban vett rendi erőknek? Meglehetősen kevés. A rendek ilyen képviselőiről összefoglalóan annyit mondhatunk el: a magyar és székely national vegyesen találunk köztük főrendeket s középbirtokos „megyei nemeseket", a szászoknál tisztségviselőket vagy hivatali rangot láthatóan nem viselő polgárokat. E személyek kiválasztásánál láthatólag a szakértelem vagy egyáltalán a rátermettség dönt; Bethlen Miklós a legjobb példa rá, irigyelt, de szükség esetén felhasznált képességeivel. S más oldalról vizsgálva most fejedelmi hatalom és rendiség kérdését a számvételben: ez az ellenőrző tevékenység ugyan nem változtatott a rendek javára fejedelmi hatalom és rendek erőviszonyában. A 150 évből egyetlen olyan eset nem ismeretes, amelyben adóügyi főtisztviselőt vagy éppen ily funkciót viselő fejedelmi főtisztet komolyabban felelősségre vontak volna a számadás nyomán. Ami pedig Barcsai Ákoson történt a török sarc állítólagos hűtlen kezelése miatt, az egészen más lapra tartozik. • 3. AZ ÁRSZABÁLYOZÁS FELÜGYELETE Az adóigazgatási szerveken s az adószámvételt ellátó inkább ad hoc testületeken vagy biztosokon, mint hatóságon kívül az árszabályozás országos szerveit kell még ismertetnünk a közigazgatás területéről. Az árszabályozással kapcsolatos központi kormányzati teendők jó részét a kancellária végezte; erről a maga helyén már beszámoltunk. Az 1620-as években rövid ideig működött külön limitatiofelügyelőség is; erről szólunk az alábbiakban. Az árszabályozási felügyelőséget az 1624. júniusi—júliusi országgyűlés hozza létre. V. tc.-ében a fejedelmet hatalmazza fel arra, hogy „arra rendelt bizonyos tanácsi és fő emberi által" dolgoztasson ki limitatiót, s egyben Kamuthy Balázst teszi meg az árszabályozás felügyelőjévé.

127 Kamuthy hatáskörét az 1625-re elkészült árszabás írja körül. Nála vagy emberénél kellett panaszt tenni a Umitatio megsértése miatt. Ha az ennek nyomán tartott vizsgálat szerint a feljelentés igaz