Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
A somlyai vár (az Apafi-korban nyer fontos végvárszerepet, előretolt állás lévén a török és a királyi Magyarország felé egyaránt) főkapitányának az 1676—1677. évben a következő időpontokban tett ilyen felterjesztései ismeretesek: 1676. január 28., 29., február 1., 15., május 30., november 2., 19., 29., december 11., 13., 23., 28. 1677. május 4., 5., 14., 17., 28., 31., június 14., augusztus 7., 31., szeptember 4., 6., 7., október 6. Az 1682—1687. évekből: 1682. február 18., 23., március 2., 21., április 6., 9., 16., 18., 28., május 5., 12., 18., július 30. 1683. február 6., 9., 18., március 8., 10., május 20., november 20., december 23. 1684. január 16., 28., február 15., 16., 18., 20., 28., 29., március 6., 7., 13., 24., április 20., június 6., 25., július 8., 15., 21., 29., augusztus 8. 1685. február 8., 11., 14., 19., 24., 26., június 26., szeptember 13., október 6., 17., 18., november 25., december 6., 7., 17., 28., 29. 1686. január 4., 5., 12., 17., február 4., 5., 12., 16., 20., március 7., 10., október 5., november 4., 18., 20., 24., 25., december 12., 28., 30. 1687. január 6., február 16., 19., 22., március 1.,április 19., június 3., október 31., november 11., december 8. Arra nyilván felesleges felhívni olvasónk figyelmét, mennyire csonka ez az anyag. A végvári főkapitány jelentései nem rendszeres időszaki jelentések — aminthogy, a dolog természete lévén, nem is lehettek azok. De hogy épp a hadjáratok szempontjából legfontosabb időszakokban: tavasszal-nyáron hónapszámra nem találkozunk velük, ez már csak az anyag pusztulásának tudható be. Ez a nagyon csonka anyag azonban így is érzékeltetheti: milyen arányú volt a végvárak (vagy legalábbis a fontosabbak) hírszerző tevékenysége. Egy-egy ilyen vár kapitánya, a fentiekből következtethetően, havi átlagban 4—5 ilyen jelentést tehetett a fejedelemnek; a végvárak útján történő hírszerzés méretei így könnyen kiszámíthatók. A kérdés másik oldala, a végvárak útján végzett kémelhárítás szintén foglalkoztatja a kancelláriát, bár a hírszerzésnél aránytalanul kisebb mértékben. 1222 A kanceíláriának a végvárakkal kapcsolatos további ügykörei már sem méreteikben, sem súlyukban nem közelítik meg az előbbieket. Folytatott hivatali levelezést a végvárakkal határviszályok, határszéli rendbontások (török földre csatázás, kóborlás) ügyeiben, 1223 ritkábban a végvári hadnépek peres ügyeiben, 122 * a végvár polgári lakossága életének kérdéseit illetően, 1225 a töröknek, majd a császáriaknak való é/ás-szolgáltatás ügyeiben is nemritkán érintkezett velük 1226 — mindez azonban már csak járulékos elem volt a kancelláriának a végvárakkal kapcsolatos hatáskörében. A központi kormányhatóság által ellátott határvédelmi ügyek azonban nem korlátozódnak a végvárak ügyeire. A fejedelem kancelláriája útján utasíthatott határszéli városokat is a védelemre, 1227 törvényhatóságokat a határ erősítésére, 122 ^ kifejezetten az utak őrzésére, 1229 komolyabb veszély esetén bevágatásukra, 1230 majd a vész elmúltával kitisztíttatásukra. 12 * 1 16* 243
