Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

g) A mozgó sereget és a végvárakat egyaránt illető ügyek Van a kancellária által intézett katonai ügyeknek egy olyan csoportja, amelybe a mozgó sereget és a végvárakat egyaránt illető ügyek tartoznak: a fegyver- és lőporellátás ügyei, a hadak egészségügyi ellátása és fegyelemben tartásuk. A fegyver- és lőporellátás ügyköre maga is rendkívül tagolt. A fejedelmek követelhettek a városoktól, törvényhatóságoktól a fegyverekhez szükséges nyersanyagokat: vasat, rezet, ólmot, ónt, a lőporgyártáshoz ként, salétromot; igényelhettek tőlük kész fegyvereket; ágyúkat, puskákat, kézíjakat. De lehetett a kancellária hivatali levelezésének tárgya zászlók, kopjak, nyeregfák előállíttatása, ill. mindezeknek a fegyvertárakba, végvárakba, ill. a mozgó sereghez való szállítása is. Kívánt a fejedelem mesterembereket is a városoktól fegyverek, páncélzat javítására, kerekeseket ágyúágy rendbehozatalára.

1232 Aránytalanul szerényebb ennél az, amit a kancelláriának a hadak egészségügyi ellátásában vitt szerepéről mondhatunk. Az ismert esetek: borbély rendelése egy városból (gyógyszerekkel, szerszámokkal) a Moldvába küldött erdélyi hadak után,

1233 ill. sebesült katona gyógyíttatásáról való rendelkezés városnak.

1234 Mennyiségileg jócskán nagyobb az előbbinél az a kancelláriai ügykör, amelyet a hadak kihágásaival kapcsolatos ügyek tesznek. Az uralkodó kancelláriáján át intézkedett mozgó hadainak parancsnokaihoz a hadak fegyelemben tartása iránt,

1235 e szervhez érkeztek panaszok a katonaság garázdálkodásai miatt,

1236 rajta keresztül intézkedett a fejedelem a polgári lakosság védelméről a katonaság ellen,

1237 rendelkezett arról, hogy ez csak a neki járót vegye fel.

1238 h) Idegen hadak ellátása, átvonulásukkal kapcsolatos intézkedések Van azután a kancellária hadügyi hatáskörének egy olyan ügykörcsoportja, amely már nem az erdélyi hadak felültetésével, ellátásával stb. kapcsolatos. Első helyen ezek közül a török hadak számára való élésszállítást kell említenünk — bár szögezzük le: Erdélynek ez a kötelezettsége lényegében eléggé formális volt, teljesítésére ritkán került sor. Néhány ilyen rendelkezést ismerünk 1621-ből (élésszállítás Moldvába),

1239 természetesen lényegesen többet 1661—1662-ből, amikor nagyobb török segélyhadak tartózkodtak Erdélyben Apafi mellett,

1240 s végül 1674-ből (lengyel—török háború).

1241 A többi idegen had ellátását célzó intézkedéseket már együttesen ismertetjük. Előrebocsátjuk: ez esetben az volt az általános gyakorlat, hogy a fejedelem valaki főbb személyt (az esetek jó részében tanácsurat) rendelt biztosul az idegen hadak mellé, ill. (az 1680-as évek második felében) bízott meg ellátásuk egészének megoldásával. A kancelláriának így e vonatkozásban elsősorban az volt a szerepe, hogy értesítette az érdekelt törvényhatóságokat a biztos kiküldéséről. Az 1680-as évek második felében természetesen a fejedelem és a deputatio is több ízben rendelkezett a kancellárián át az idegen hadak ellátása iránt.

1242 A kérdéskör harmadik része az idegen hadak átvonulása (nem ellátásuk) kapcsán született intézkedések. Olyan seregekről van szó, amelyek az erdélyi haderő