Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
ilyen teendői), hadügyi hatáskörében szintén (a végvárak főkapitányai funkciójukból eredően végezték ezeket a teendőket), de alappal feltételezhetjük, hogy a territoriális hatalmat gyakorló fejedelmi főtisztségviselők (a lényegében a Partium északi részének kormányzóságát ellátó váradi főkapitány és a Marostól délre ugyanilyen hatáskört birtokló lugosi és karánsebesi bán), vagy az ország generálisa is végeztetett felderítést vagy elhárítást. A közigazgatási úton történő hírszerzés módja általában az volt, hogy a fejedelem, kancelláriája útján, utasította a határszéli törvényhatóságot, ill. azok főtisztjeit (vagy ismételjük, a polgári igazgatási hatáskört is betöltő váradi főkapitányt) a szomszéd államok helyzetének kitudására, kémeik jártatására, vagy ezek (a régi gyakorlat alapján) ilyen rendelkezés nélkül is beszámoltak a fejedelemnek a hozzájuk érkezett hírekről. Az erdélyi hírszerző tevékenység természetesen elsősorban a szomszéd országokra terjedt ki. A legerősebb a két román fejedelemséggel szemben volt. 912 Kevesebbet tudunk a királyi Magyarországra és a Habsburg-birodalom távolabbi részeire való kémkedésről. 913 Kémkedtettek a fejedelmek közigazgatási úton Lengyelországba is — oda azonban már, kivételektől eltekintve, csak háborús vagy külpolitikailag másképpen kiélezett időszakokban: a tizenöt éves háború idején, 914 Bethlen Gábor hadjáratai alatt, 915 a Rákócziak lengyelországi trónaspirációi és az északkeleti háború idején 916 a török—lengyel viszony 1676 táji alakulása kapcsán 917 s végül a felszabadító háború alatt. 918 Kozák vonatkozásban felderítés csak az északkeleti háború idején folyik, 919 a tatár hírek is csak a tizenöt éves háború alatt, 920 majd az északkeleti háború éveiben 921 s végül a felszabadító háború idején érdeklik a fejedelmet. 922 A legkényesebb e tekintetben természetesen a török viszonylat volt, Erdélynek a törökkel szembeni nem annyira közjogi, mint tényleges státusa miatt. A szorosabban vett török földre a határszéli városok, törvényhatóságok útján kémeket járatni igen veszélyes játék lett volna a tűzzel; itt a közigazgatási vonalon történő hírszerzés olyan momentumokra kellett hogy szorítkozzék, mint portáról jött vagy egyáltalán török földön járt személyek (kereskedők, levélvivők) beküldése kihallgatásra a fejedelemhez. 923 Fontos híreket mondhattak el a fejedelemnek 1634-ben Temesvár felől Szászvárosra érkezett lovas rácok, 924 vagy 1636-ban a temesvári pasa udvarától szabadult rab; 925 a közigazgatási hatóságok ezeket is felküldtek a fejedelemhez. A török vonatkozású felderítés fő terhét azonban a diplomáciai szolgálat (portai ügyvivő, főkövetek) és a végvári hálózat viselte. A közigazgatási úton történő hírszerzés, adatainkból kitűnően, legalább bizonyos vonatkozásokban (román fejedelemségek) még rendszeres tevékenység volt; ha Beszterce 1653 júniusában 7, az év júliusában pedig 5 ízben kapott utasítást erre, akkor már van okunk rendszerességről beszélni. A kémelhárítás (ami ti. ebből a kancellária közigazgatási hatáskörébe tartozott) már kifejezetten esetszerű volt: a központi kormányzat tudomást szerzett gyanús személyek megjelenéséről itt és itt, kényes helyzetekben szomszédos országokba átjárogató, oda leveleket hordó személyekről, s intézkedéseket tett figyeltetésükre, letartóztatásukra vagy kihallgatásukra — mmde tevékenység azonban arányaiban nagyon kis részét tette a közigazgatási úton folyó hírszerzésnek. 926
