Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
III. A fejedelmi kancellária
Magyarország és Erdély közt. S az is természetes, hogy az áttelepedők közül az átlagosnál többen igyekszenek vagy kényszerülnek hivatali pályára. 2. A távolabbi Magyarország két kategóriájának egymáshoz való viszonyában a városi elem még az erdélyinél is jobban áll. Mi az, amit e helynévalapú vizsgálat eredményeképpen némi fenntartásokkal bár, de kimondhatunk? A nagyobb kancellária deákjai közt a legerősebb társadalmi elem feltehetően a kisbirtokú vagy armális nemes, de jelentősen képviselve van ott a nem nemes szabad elem is: a szabad székely, a szabad szász (elsősorban a városi polgár), a nem szász városok és mezővárosok polgársága, a kiváltságot nyert református papok ivadékai is. Ebből a társadalmilag már nem egyértelmű anyagból formálódik a kormányhatósági értelmiség, ül. ezek a személyek kerülnek aztán tovább a nagyobb kancelláriáról a legkülönbözőbb egyéb értelmiségi funkciókba. 4. A NAGYOBB KANCELLÁRIA KÜLÖNLEGES FUNKCIÓJÚ DEÁKJAI Nem lenne terjes a képünk a nagyobb kancellária összetételéről, ha nem adnánk számot a kancelláriai deákok két különleges típusáról: a török és német fordítóról. A nagyobb kancellária hivatali ügyvitele elsősorban magyarul és latinul folyt. A szorosabban vett hivatali levelezésbe már János Zsigmond alatt betör a magyar nyelv, Báthori István idejétől kezdve pedig a kancellária belföldi hivatali levelezése egészében magyar (így levelez a szász törvényhatóságokkal is), még diplomáciai nyelvnek is részben a magyart használják (a királyi Magyarország rendéi és részben tisztségviselői, a két román fejedelemség és — részben — a határszéli török pasák s más török méltóságok vonatkozásában), a latin beligazgatási viszonylatban a jogbiztosító oklevelek nyelve (s a kisebb kancellárián a bírói parancsoké is), a diplomáciában pedig a keresztyén országokkal való kapcsolaté (nem számítva ide a királyi Magyarország rendéit és említett tisztségviselőit meg a két román fejedelemséget). A portával (s egyes más, török főméltóságokkal — területi vagy ad hoc főtisztségek viselőivel) azonban az érintkezés már nem történhet e két nyelven: a portának van ugyan tolmácsapparátusa (európai viszonylatban élén a keresztyén főtolmáccsal, akinek jóindulatát az erdélyi fejedelmek is jónak látják ha nem is nagy, de rendszeres ajándékokkal biztosítani), de azért maga törökül ír, s elvárja, hogy neki is így írjanak. A fejedelemnek tehát kancelláriáján is török fordítót kell tartania, aki egyben természetesen a tolmácsi szolgálatot is ellátja török követ érkezése esetén. (Ez a kancelláriai török deák nem tévesztendő össze a portai ügyvivő mellett működő török deákkal; arra persze van példa, hogy volt portai török deák a fejedelem mellett is viselte e tisztséget.) A két Rákóczi György alatt arra is van nyom, hogy német tolmács is működött a kancellárián. A kancelláriai török deákok közül a következők ismeretesek: Házi János 1624. 643 Majtényi András 1639—1660. 64 5 1629-ben portai ügyvivő. 644 Zsidó Izsák 1662. 646
