Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

III. A fejedelmi kancellária

hogy nem fia Márkosfalvi Mártonnak. Ritka az olyan eset, mint az Inczédieké, ahol a rokonsági kapcsolat ismeretes. így egyelőre igen óvatosan kell közelíteni a témához. Kíséreljük meg legalább azt megvizsgálni: miről árulkodnak a helynevekből képzett családi nevek ? A 479 ismert nagyobb kancelláriai írnoknak 69%-a, 330 személy neve képződött erdélyi vagy magyarországi helynévből, ill. bizonyosan szász név. Ezen belül erdélyi magyar megyékbeli, ill. partiumi helynevekből 111 (33,6%); magyarországi helynevekből 56 (16,9%); székely helynevekből, ill. a székely népnévből 88 (26,6%); szász helynevekből (ideértve az egyéb szász neveket) 11 (3,3%); erdélyi városnevekből 53 (16%); magyarországi városnevekből 10 (3,3%); a két utolsó kategória valamelyikén (az Újvári név kapcsán) 0,3%-os korrekció tehető. Mit mondanak ezek a számok, ill. arányok? A szászok aránya nagyobb lehet 3,3%-nál, mert nevük esetleg magyar fordításban szerepel, de arányuk így is alacsonyabb a nagyobb kancellária írnokai közt, mint ezt a szászság aránya s műveltségi viszonyai indokolnák. Csak azt tehetjük fel, hogy a középkori értelemben Vett polgári szabadságban s polgári létfeltételek közt élő szászokat másoknál kevésbé vonzotta a kormányhatósági tisztviselői pálya; aki közülük hivatali pályára kívánt lépni, a helyi szász igazgatásban talált erre lehetőséget. A többi kategória egymással szembeni arányai reálisnak tűnnek. Az azonban szembeötlő, hogy a székelyek arányszáma az erdélyi magyar megyékkel s a Partiummal szemben meglehetősen magas — az utóbbi lélekszámban ugyanis nem kb. 1 /4-del áll felette a Székelyföldnek. A székelység (evidensen a szabad székelyek s a kisebb birtokú székely nemesek) átlagosnál erősebb irányulása az értelmiségi pályákra már ekkor megkezdődik, ahogy erre adataink utalnak. A székely helynevekből képzett nevekkel kapcsolatban azonban még van néhány további megjegyezni valónk. Az első: a 85 név abszolút többsége, 45 név háromszéki helynevekből képződött. Megkockáztatjuk a feltevést: a háromszéki református papok kollektív megnemesítésének jócskán része volt a háromszékiek ilyen magas arányában. A másik: egyes ilyen székely neveket néha feltűnően nagyszámú deák visel (6 Csernátoni, 4—4 Árkosi, Köpeczi és Léczfalvi, 3—3 Galambfalvi, Gidófalvi, Pávai, Sámsondi; az ugyancsak 3—3 Szeredai és Udvarhelyi kevésbé feltűnő). Legyünk óvatosak (épp a két Márkosfalvi esete figyelmeztet rá): ne lássunk itt mindenütt rokoni kapcsolatokat. De azokról is lehet szó — meg arról is, hogy egy-egy, a központi kormányzatnak legalább az alsó lépcsőfokára feljutott személy „helyet csinál" ha nem is atyjafiának, de legalább falubelijének. Még feltűnőbb az erdélyi és partiumi városi, ill. mezővárosi nevekből képzett személynevűek arányszáma (16%). Ebben az esetben már, ha nem is egyértelműen, de a polgári elem képviseletéről van szó a kancellárián — s ez a 16% messze több, mint ennek (a szászok nélkül számított) polgári elemnek az arányszáma a társadalom egészén belül. A távolabbi Magyarország helyneveiből képzett neveket két kategóriában vettük fel. Ezek számadataival kapcsolatban a következőket jegyeznénk meg: 1. Ismeretes, hogy mily jelentős arányú e korszakban a migráció a királyi