Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)
II. A deputatiók (delegatiók)
eszközeivel élni. Carafának elküldené a korábban megígért 2000 aranyat s most már 6 lovat. 125 Az Erdélyben követként járt Marchisiónak, ígért szolgálataiért, az ország pénzéből adat 100 aranyat, 126 de a fegyveres ellenállásig menő ellenzésre utasítja Somlyót az esetben, ha a császáriak saját őrségük beengedését követelnék (a császári őrségnek erdélyi várba való befogadása ti. a török hűség felmondásának deklarációja lenne 127 — s Erdély erre még nem látja elérkezettnek az időt), s a végső esetben ugyancsak fegyverrel háríttatnák el a császáriak olyan kísérleteit is, hogy Kővár vagy más vár csűröskertjéből erőszakkal ragadják el a gabonát s szénát. 128 A helyi erőszakosságokat talán sikerül elhárítani, de áldozni kell a császári hadak tartására; a deputatio 1687. január 1—10-i ülése kényszerkölcsönt határoz e célra pénzből s élésből. Az őrséget a magyar és székely törvényhatóságokban főftíngú személyekre s más nagyobb birtokosokra vetik ki (taxatíve felsorolva nevüket), a szászokra egy összegben vetik ki a pénzt s törvényhatóságonként az élést, a magyar és székely városokra s végül külön a szebeni görögökre egyenként a pénzt. A büntetőzáradékok itt is szigorúak (az engedetleneknek a kivetés háromszorosát érő birtokát foglalják el, s a pénz letevője három évig bírhatja a jószágot; a kifejezetten ellenszegülők az országgyűlésig arestumban maradnak; a nemfizető szász székek falvait elfoglalhatják a közeli nemesek). Felügyelőket rendelnek ki (saját kebelükből) a pénz s élés beszedésére, igazgatására és kiszabására (segítséget is részben a deputatusok közül adva melléjük), a pénz felvételére azonban még külön perceptorokat is (egyikük a deputatio tagja), s emellett a központi apparátus mellett még külön biztosokat is küldenek ki az egyes magyar és székely törvényhatóságokba (szintén a deputatio kebeléből) a kivetettek beszolgáltatásának szorgalmazására s az ellenszegülők elleni határozott (a nemesi perogativákat sem tekintő) fellépésre. Egyben Káinoki Sámuelt Veteranihoz küldik Máramarosba, Naláczi Andrást és Bálintittot pedig Carafához. (Ugyanekkor viszont nem akceptálják Nemes János és Bálintitt 1686 végi megállapodását Carafával, túlságosan engedékenyeknek ítélve eljárásukat. 129 ) Az 1687. januári ülés intézkedései után ismét lélegzetvételnyi szünet következik; az év februárjában—márciusában a deputatio néhányszor levelet vált a császári tábornokokhoz küldött követeivel, jelentések érkeznek hozzá Commissariaticaügyekben. Csak áprilisban kell megint erősebben e kérdés felé fordulni. Előbb a deputatio április 7—11-i ülése vet ki 50 000 forintot s 2000 vonómarhát a császári hadak „csendesítésére , ', ebből 30 000 forintot sietve el is küldet (20 000-et az ország pénzéből; 5000-et a szebeni királybírótól és polgármestertől, másik 5000-et Apor Istvántól kérnek kölcsön erre). Kijelölik a pénzt átadó személyeket (Mikes Pált, Bandi Kovács Istvánt, Oklocsáni Pált és Káinoki Sámuelt), gondoskodnak úti- stb. költségükről, szekereket rendelnek a pénz alá s lovakat a szekerek elé, nemes kísérőket a küldemény mellé, Veteraninak ajándékba küldenek egy Telekitől 100 aranyon vett lovat, kivetik a vonó marhákat is (3—3 kapura 2-t; kb. ezen az alapon a rovatlan falvakra, városokra stb. is). 130 Akkor még nem sejtik, hogy rövidesen újra a dologhoz nyúlhatnak: Carafa ti. zsarol. 131 A deputatio erre (április 22-i határozatával) sürgősen megküldi a tábornoknak a korábban megígért 2000 aranyat (amelyet az korábban vonakodott