Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 6. Budapest, 1980)

II. A deputatiók (delegatiók)

elfogadni, most azonban a restantia törlesztéseképpen elvenné), szorultságában kölcsön véve fel e pénzt is.

132 Az április 20—29-i ülés emellett két fontos határozatot hoz e tárgykörben. Még az ülés első napján biztosokat küld ki (részben saját kebeléből) az egyes magyar törvényhatóságokba a császári hadak számára felvetett vágómarhák összegyűjtésének irányítására,

133 a szász universitast csak felszólítják a marhák összeszedésére.

134 Egyben pedig utasítja Erdélynek a császári tábornoknál tartózkodó követeit, hogy igyekezzenek valamit lealkudni a követelt összegből és sürgessenek megfelelő assecuratoriát Carafától s rajta át a császártól a megállapodásról. A portio elnevezést azonban nem hajlandók elfogadni, s még most is jónak látják magukat többszörösen is elhatárolni a Nemes—Bálintittszerződéstől.

135 Az áprilisban kivetett vágómarhák május elején már együtt vannak a kihajtásra; a deputatio május 13-a tájt intézkedik erről, tekintélyesebb megyei nemeseket rendelve a szállítmány útközbeni felügyeletére, s Gyerőffy Györgynek (a szolgáltatás fő gondviselőjének) felhatalmazást adnak az útvonal megyei szolgabíráinak s egyházi nemeseinek igénybevételére is (nyilván a szállítmány hathatósabb fegyveres biztosítására). Készpénzben 20 000 forint indul most a császári hadaknak, elvitelére Daczó Györgyöt rendelik, néhány nemest adva mellé segítségül s rendelkezve fegyveres kíséret iránt Kolozsvárra, Szamosújvárba és Kővárba.

136 1687 májusával ismét némi „nyugalmi állapot" köszönt a deputatióra e tekintetben. Szeptemberben azonban már Lotharingiai Károlyt kell fogadni: a szeptember 21-i ülés lovakat küldet ajándékba neki s a bajor választónak (ugyanakkor Carafának is).

137 A deputatio október 2—7-i ülésének pedig már a kérdés érdemi részével kell foglalkoznia. 2-án reggel kezdi meg, követek útján, tárgyalásait a herceggel, rövidesen előtte vannak követelései, s még aznap több fontos határozatot hoz. A várakba most se fogadnák be a császári őrséget; jobb, ha erővel veszik el — vallja a deputatio —, mintha Erdély önként adná át. Kedveskedéssel, ígéretekkel kell elhárítani a veszélyt, s azzal: a török ezt az ország nyílt elszakadásának fogná fel. A korábban megígért 20 000 köböl búzát kész megadni a deputatio, a követek ezenkívül ahhoz képest ígérjenek, hogy ezzel el lehet-e hárítani a császári megszállást. Kijelölik azokat a követeket, akik most már érdemi tárgyalásokat kell hogy folytassanak Lotharingiai Károllyal (Bánffy György, Alvinczi Péter, Bálintitt).

138 Az ülés későbbi folyamán (október 4-e) határozattal rendelnek be a Mikes Pál kezénél levő pénzből 300 forintot, id. Tholdalagi Jánost s mellé Maksay Ferencet küldik Kolozsvárra a császáriaknak adandó búza egy része egybegyűjtésének irányítására és átadására (részletesen intézkedve a búza -kivetéséről egyes szász székekre, a szász és román papokra, a búza szállításához szükséges szekerek, ill. a székelységről ezek helyett adandó pénz repartitiójáról, a búza átadását és a szekerek gondviselését ellátó személyekről, e gabona őrletéséről s az e szolgáltatás dolgában vétkező személyekről — a jószágos nemeseket jószágvesztéssel, a jószágtalanokat halállal fenyegetve).

139 Az év vége felé, november 28-án és december 1 -én a deputatio újból foglalkozik a császári hadak ellátásának bizonyos kérdéseivel. Bethlenbe, Désre, Szamosújvárra és Rettegre császári katonaság lévén helyezve, Bethlen Gergely, Macskási Boldizsár í