A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban
falusi önkormányzat, egészségügy, árvaügy, kegyúri ügyek, földmérés stb. — mellett a telepítés nem játszott elsőrangú szerepet. Ez a tevékenység egy volt a sok feladat közül. A XVIII. század első felének nagy telepítési akciói a nagybirtokkormányzatot is foglalkoztatták. A telepítés lényeges kérdéseinek eldöntése azonban a legtöbb helyen nem az ő, hanem a birtokos kezében volt, aki meghatározta, hogy honnan, milyen telepeseket hozzanak vagy engedjenek betelepülni, hova telepítsék őket, milyen kedvezményeket stb. kapjanak. A gyakorlati kivitelezés az uradalmi tisztek, a tisztiszék, a gazdasági bizottság feladata volt. Ezt olvashatjuk 1719-ben az alsólendvai uradalomnak adott utasításban. A tiszttartónak nemcsak a jószágokra, hanem a jobbágyokra is ügyelnie kellett, hogy „máshová el ne széledjenek, hanem igazságos igazgatásuk alatt gyarapodjanak, szaporodjanak". 197 Az 1731. évi locsmándi rendtartás a bíró feladatává tette, hogy tartsa számon, ha valamely jobbágy el akar menni az uradalomból. Ha ilyenről tudomást szerzett, az uradalmi tisztnek jelentette, aki a távozni készülő eladott javainak árát megtizedelte. 198 A zimonyi uradalom tiszttartójának feladata volt, hogy az új telepeseket jegyzőkönyvbe vegye, az utakat, utcákat, tereket rendezze, a német telepeseket a többitől elkülönítse. Az „igazolatlan csavargókat" elűzte, „a szerb szökevényeket" a pusztákra telepítette. 199 Az uradalmak nemcsak az újonnan betelepülőknek, hanem a visszatelepülőknek is kedvezményeket adtak. Elméletben ugyan büntetés várta a visszatelepülő jobbágyot, a gyakorlatban azonban a munkaerőhiány arra kényszerítette az uradalmakat, hogy visszatérő jobbágyaikat is tárt karokkal fogadják. Ez volt a gyakorlat pl. a kluknói tisztiszéken, ahol a visszatelepülök két évi teljes adómentességet élveztek, hogy „másokat is visszajövésre bírjanak". 200 De immunitást adott - „mint az új jövevényeknek" — a károlyi gazdasági bizottság azoknak is, akik romladozott házaik helyére új házakat építettek. 201 A daróci uradalomban a betelepülő, „hajlékocskát építő" magyar telepesek ket évi szabadságot kaptak, illetve két év után is csak 2 Rft-ot fizettek. Ha a házhoz semmit sem kaptak, „minden robot nélkül nyugodjanak békével". 202 A Zichyek tisztiszéke 12 Ft büntetés terhe mellett hagyta meg a palotai városi bírónak, hogy „senkit lakásul a városba be ne engedjen az uradalmi tisztek híre nélkül". 203 Néha az örökösödési viták megszüntetésére is adott telket a tisztiszék, mint pl. 1750-ben egy homonnai jobbágynak, aki a szüleinél lakott. „Mindkét fél rossz erkölcse és nyughatatlansága miatt azonban csendesség nem lesz közöttük, sokkal inkább félni lehet valami szerencsétlenségtől." Ezért a fiú egy puszta telket választhatott magának, hogy ott épüljön, s az építkezéshez fát is kapott. 204 Ugyanezt a gyakorlatot követte a károlyi bizottság is, amely Pap Gergelynek azzal adott telket, hogy azon házat építsen, hogy „több versengés ne legyen testvérével". 205 Hasonló meggondolásból kaptak telket a daróci cigányok „hogy ezután az uraságot szolgálhassák". 206 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 Merényi 1895. 339. és köv. Locsrnánd 172. Lehoczky 172-173. P 74. Tisztiszék, Fasc. 4. No 17. 1747. márc. 10. P 397. A 1. 1760. márc. 30. Uo. 1760. ápr. 28. P 707. Palota, Fasc. 261. No 2/8. P 74. Tisztiszék, Fasc. 4. No 17. 1750. ápr. 15. P 397. A 1. 1760. febr. 4. Uo. 1760. szept. 29.
