A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

Külön elbírálásban részesítették a betelepülni vágyó iparosokat, kereskedőket. Mivel földjük nem volt, földesúri joghatóság alá tartozó zsellérek lettek. A mezővárosokban ez duzzasztotta fel a zsellérek számát.

207 1751-ben pl. a kismartoni bizottság engedélyezte Szarvkőn egy csizmadialegény letelepedését, valamint, hogy ott műhelyt nyisson és munkát végezzen. A következő évben Csornán egy mézeskalácsos letelepedését a céhvei való megegyezéstől tették függővé. Nyilvánvalóan a bizottság azt mérlegelte, hogy szükség van-e az illető iparosra a községben.

208 Ezt tartotta a csákvári tisztiszék szem előtt egy harisnyakötő-legény letelepedésének engedélyezésekor.

209 A keszthelyi tisztiszék viszont utasította a céhet, hogy Stumfrig Antal szabólegénynek adjon bizonyítványt, melyet a keszthelyi Directoratus előtt lakhatás céljából bemutathatott.

210 Az igazgatóság az ilyen kérelmeket akkor teljesítette, ha a jelentkező a szükséges szakmai képzettséggel rendelkezett.

211 Néhány nyugalmasabb évtized után korszakunk végén az áttelepülés megélénkülésének lehetünk tanúi. Sok zsellér és jobbágy könyörög ez időben elbocsátásért. A tisztiszék határozta meg, hogy az áttelepülő adósságaiból, kötelezettségeiből mit fizessen meg. Azoknak, akik tartozásukat — királyi adó, katonai követelés, adósságok, földesúri követelések - kifizették, a tisztiszék általában megadta a távozási engedélyt.

212 A nagycenki gazdasági bizottság 1818-ban foglalkozott annak az 54 jobbágynak az ügyével, akiket Seregélyházáról Apátiba telepítettek. A bizottság utasította a geometrát, hogy házhelyeiket mérje ki.

213 A tatai tisztiszék összeíratta a Tatán, Tóvároson, Szomódon, Szőlősön és Naszályon engedély nélkül lakókat. Az összeírtakat azután — mint hazátlan zselléreket — 12 napi gyalogrobotra kötelezték.

214 Betelepülők esetében a tisztiszék megvizsgálta, hogy józan, jámbor életűek legyenek, tisztességesen viseljék magukat, a felsőbb parancsoknak engedelmeskedjenek, a szolgálatokat pontosan teljesítsék, az uraságnak hű és engedelmes jobbágyai legyenek.

215 1845-ben pl. Vizner Károly bikolpusztai mészáros akart Tarjánba áttelepülni. A tisztiszék meghallgatta a tarjáni ispánt, aki Vinzerről jelentést adott. Elmondta róla, hogy szakmája mellett kitanulta a pálinkaégetést is, egy hónapig a tarjáni pálinkaházban működött. „Ott egy nyolcad mérő rozsból, egy nyolcad malátából, hat zsák kolompárból egy akó tízfokos pálinkát főzött. Ma is e mód szerint főzik a pálinkát Tarjánon" — mondta az ispán. Vizner kérésének elbírálásakor nagy súllyal esett latba, hogy kiválóan tudott pálinkát főzni.

216 207 Szabad 177. 208 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./84.;No 20. et NB. 1752. jún./43. 209 P 187. 1806. aug. 30. 210 P 274. Tisztiszék, 1823. júl. 11. 211 P 279. Iratok, No 314/1496. 1826. dec. 12. 212 Szabad 145-146. 213 P 623. Gazd. biz. No 87. 1818. okt. 11. 214 P210. 1843. febr. 2S./39. 215 Uo. No 56. 216 Uo. 1845. szept. 20./3. 14 Kállay 209