A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

I. Bevezetés

polgári korban sikerült. A monográfia témája tehát a magyarországi nagybirtok irányítása, vezetése. Ebben az értelemben indokolt a „birtokkormányzat" kifejezés használata, mint ahogy a Jószágkormányzó" szó is használatos.

22 Az igazgatásra jellemző, hogy a dolgozó népességtől — melynek nem marad ideje a közös ügyek ellátására — elkülönült.

23 Korszakunkra ez az elkülönült igazgatási szervezet már bizonyos szakértelmet, képzettséget követelt, az irányítás munkája mindinkább szakmává vált.

24 Az igazgatás célja az eredményes gazdálkodás, a szervezet zavartalan működésének biztosítása.

25 Az igazgatás hatékonyságát vizsgálva tehát az eredményességből indulok ki.

26 Az eredményes gazdálkodás megvalósítására a kormányzat igazgatási szervezetet hoz létre, mely hierarchikusan felépített rendszert alkot.

27 A birtokkormányzat, amely a magántulajdonon alapuló magánigazgatás formációjába tartozik, e szervezet funkcióinak és tevékenységének megfelelően tagolt struktúrával rendelkezik. Ez olyan részegységekre való tagolást jelent, amely a szervezet legmagasabb fokú teljesítőképességét biztosítja.

28 A szervezési és igazgatási rendszerek a társadalom legbonyolultabb jelenségei közé tartoznak. Munkámban használom az irányítási (igazgatási) rendszer fogalmát, a szervezéstudomány értelmezése szerint.

29 A szervezet számos önálló egységére a „szerv" kifejezést alkalmazom. Az igazgatásnak különleges fajtája a családi igazgatás. Ez a kizsákmányoló társadalomban szorosan összefonódik a magántulajdonnal, a magánigazgatás körébe tartozik. Kifejeződik ez abban is, hogy a családi igazgatási viszonyokat — ha egyáltalán szabályozva vannak — rendszerint a magánjog keretében szabályozzák.

30 Magyarországon a nagybirtok a XVIII. században jutott el kormányzati-irányítási rendszerének létrehozásáig. A kor a nagybirtok megerősödésének ideje: ebben a folyamatban kétségtelenül a szervezeti elemek is szerepet játszottak. Ennek a folyamatnak a kezdetét nehéz egy évszámmal meghatározni, sokkal inkább az „1710-es évek"-kel lehetne jelezni. Ezekben az években jelent meg ui. a testületi vezetés, kezdődött egyes központi uradalmak kiemelkedése. A korszakhatárt — közismert évszámmal — 1711-ben határoztam meg. A munka záróévszáma, 1848, annyiban jelent határkőt a birtokkormányzatban, hogy fő funkciójának — a birtokgazdálkodásnak — és szervezetének változatlan megtartása mellett fokozatosan megszűnt közigazgatási és jogszolgáltatási feladatköre. Olyan változás volt ez, amely ha alapjaiban nem is rázta meg a birtokkormányzatot, működésében mégis jelentős módosulást hozott. Az 1711—1848 közötti időszakon belül megkülönböztethető szakaszok: 1711—1745/1750, 1750— 1790, 1790-1815, 1815-1848. 22 Marx-Engels művei. I. Budapest 1957. 243. 23 Engels: Az erőszak szerepe a történelemben. Budapest 1970. 45. Gvisianyi 50. 25 Berényi 1966. 14. 26 Wellmann 1937. 689. 27 Berényi 1975. 44. 28 Uo. 55. 29 Uo. 46. 30 Uo. 24.