A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

I. Bevezetés

Nem maradtak el ebben a gazdasági fejlődés megszilárduló feudális irányához igazodó városok sem.

11 A központi vagy területi politikai hatalomból való részesedés alapja tehát a földtulajdon, esetleg katonai, hivatali érdemek. Ahogy nőtt a nagybirtokos vagyona, úgy nőtt politikai, igazgatási hatalma is.

12 A család növekvő politikai hatalma visszahatott földtulajdonára, a hatalom növekedésével mind nagyobb gondot fordítottak birtokaik kormányzatának korszerűsítésére.

13 A közvélemény is azt tartóttá, hogy — ha pénzt nem is — politikai hatalmat csak a nagybirtok adhat.

14 Ezt különben a polgári közigazgatástudomány is hangoztatta. Magyary Zoltán — a mezőgazdaságról beszélve — megállapítja: nem elég tudni, hogy a föld mely község határához tartozik, szükséges ismerni a földbirtok tulajdoni megoszlását is.

15 Mindennek eredményeképpen a feudális magyar jogéletet a partikularizmus jellemezte. Nemcsak a városok és a kiváltságolt kerületek éltek kiváltságaik alapján saját külön jogukkal, hanem a nagybirtokosok óriási uradalmaiban is aligha lehetett a törvények, az országos jog érvényesüléséről beszélni.

16 Degré éppen ezért az uradalmakat „állam az államban" tekinti.

17 A központi hatalmat a nagybirtokosok támogatták ugyan — hiszen az ő közreműködésükkel szervezték át 1723 után a központi bíróságokat —, ez azonban nem zárta ki, hogy minél nagyobb darabot igyekeztek abból saját uralmuk alá vonni. Ez sokkal inkább a középnemesség, a megyei szervek rovására sikerült. A nagybirtokos előtt nyilvánvalóan a középkori liber comes mintaképe lebegett, aki a vármegyei hatóság teljes kizárásával csupán a királynak tartozott felelősséggel.

18 Minden nagyobb méretben végzett társadalmi vagy közösségi munkának szüksége van igazgatásra, amely betölti azokat az általános funkciókat, amelyek a termelő szervezet mozgásából fakadnak.

19 Az igazgatás része a jogi és politikai felépítménynek. Az igazgatási viszonyok — osztálytársadalmakban — mindig osztályviszonyokat fejeznek ki, amelyek között az uralkodó osztályok hatalmukat realizálhatják.

20 A kizsákmányoló rendszerekben minden hatalom — különösen a közvetlen elnyomást szolgáló birtokkormányzat - a társadalmi osztályelnyomás közvetítője, amelynek funkcionálását az állami közhatalom biztosítja. Az igazgatás és irányítás, mint különleges tevékenység fejlődése, a társadalmi-történeti folyamat törvényszerű kifejeződése. Témakörébe nemcsak a termelésirányítás, hanem a csere, elosztás, fogyasztás, szolgáltatások, pénzügyek, kultúra, egészségügy stb. tartoznak.

21 Munkám során nemcsak az igazgatási ténykedésről írok, hanem a nagybirtok vezetéséről, irányításáról, tehát a kormányzásról. A feudális korban a jogszolgáltatás nincs elválasztva a közigazgatástól. A haladó politikusok éppen a kettő elválasztásán fáradoztak, de ez — többé-kevésbé — csak a 11 Uo. 242. Trócsányi 300. Mérey Klára 1975. 23. Hóman-Szekfű IV. 253. Magyary 163. Csizmadia 1972. 307. Degré 1961. 104. Hóman-Szekfű II. 131. Gvisianyi 46. Berényi 1975. 22-23. Gvisianyi 18.