A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

I. Bevezetés

I. BEVEZETÉS Már Szekfű Gyula rámutatott arra, hogy a nagybirtok múltja történetünk egyik legérdekesebb kérdése.

1 Különösen az a kései feudalizmus korában, amikor a nagybirtok létrehozta a kor követelményeinek megfelelő szervezetét és kormányzatát. A nagybirtokkormányzat vizsgálata a hűbéri társadalom egyik meghatározó kérdéséhez, a tulajdonviszonyokhoz kapcsolódik. A feudalizmusban a hatalom alapja a földbirtok, az uralkodó osztály csoportjai ennek arányában veszik ki részüket a gazdasági és a politikai hatalom gyakorlásából, az államélet központi, illetve helyi irányításából.

2 Engels hangsúlyozta, hogy a földbirtok nagysága határozza meg a politikai hatalomban való részvétel fokát is.

3 A hűbéri társadalomban a földhöz, mint fő termelőeszközhöz való viszonyt már nem a közösség közvetíti, mint az előző két formában. A feudalizmusban a földhöz való viszony alapján lesz valaki úr vagy jobbágy, válik a rendi hierarchia tagjává.

4 Marx a földtulajdont a feudális korszak „fő tulajdonának" nevezi, amelyre a hozzáláncolt jobbágymunka a jellemző.

5 Szerinte a tulajdon a hatalomnak egy válfaja, amely egyfelől a tulajdonosok hatalmát, másfelől a politikai hatalmat, az államhatalmat jelenti.

6 Az állami berendezkedést egyenesen „a magántulajdon berendezkedésének" tartja, amikor a jog, a szabadság, a társadalmi létezés minden alakja mint kiváltság, mint a szabály alóli kivétel jelenik meg.

7 A politikai hatalom és függetlenség nem a politikai állam adománya, nem abból folyik, hanem a politikai állam tagjai egy olyan lényegtől kapják függetlenségüket, amely nem az állam lényege; az elvont magánjog egy lényegétől, a magántulajdontól. „A politikai függetlenség a magántulajdonnak egy akcidenciája, nem a politikai államnak a szubsztanciája."

8 A társadalmi viszonyokhoz hasonlóan az igazgatási viszonyokat is a tulajdonosi viszonyok határozzák meg.

9 A feudális urak tevékenysége — mint, állami tisztségek betöltői vagy mint magánföldesurak — lényegileg azonos jellegű: az áru—pénzviszonyok kiterjedésének, a paraszti—polgári árutermelés fejlődésének hasznát kívülről, a pénzgazdálkodásba fokozódó mértékben bekapcsolódva, de árukereskedelmi s főleg árutermelő tevékenységbe még alig bocsátkozva, akarják minél inkább lefölözni.

10 1 Szekfű 305. * 2 Csizmadia 1972. 88.; Samu 90. 3 Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. Budapest 1949. 176. 4 Borsi 47. 5 Marx-Engels: A német ideológia. Marx-Engels művei. III. Budapest 1960. 79. 6 Marx: A moralizáló kritika és a kritizáló morál. Uo. IV. 1959. 325. 7 Marx: A hegeli államjog kritikája. Uo. 1.1957. 315. 8 Uo. 313. 9 Berényi 1966. 67.; 1975. 22. 10 Pach 138.