A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

úri haszonvételek kiaknázásában. A bíró számadást vezetett, amelyet a censurális tisztiszék ellenőrzött. Szekfű Gyula hangsúlyozta a nagybirtok szerepét a XVIII. századi telepítésekben. A források azonban inkább arra utalnak, hogy a nagybirtok egyéb közigazgatási feladatai mellett a telepítés nem a legfontosabb volt. Természetes, hogy a XVIII. század nagy telepítési akciói a nagybirtokkormányzatot is foglalkoztatták. A telepítés alapvető kérdéseit maga a birtokos döntötte el, ő határozta meg, hogy honnan, mennyi telepest hozzanak vagy engedjenek be, milyen kedvezményeket kapjanak stb. A telepítés gyakorlati kivitelezése az uradalmi tisztek, a tisztiszék feladata, volt. A munkaerőhiány kényszerítette az uradalmakat, hogy ne csak az újonnan be-, hanem a visszatelepülőknek is kedvezményeket adjanak. A kormányzati szervek a nagybirtok területén építésrendészeti feladatokat láttak el. Házak, kunyhók, kerítések, vermek stb. építéséhez — büntetés terhe mellett — a tisztiszék engedélye kellett. A kérelmek elbírálásakor meghallgatták a falusi bírót, az ő feladata volt a házhely megtekintése, kijelölése. Az uradalmak területén élő és dolgozó kézműveseket a birtokkormányzat felügyelte. Ennek elsődleges célja, hogy az uradalomnak hasznot hajtsanak. Ezt szolgálta céhbe való tömörítésük is, amelynek működését, gazdálkodását az uradalom ellenőrizte. Hasonló érdeke volt a nagybirtoknak a fejlődő árutermelés fórumainak, a vásároknak és a piacoknak a felügyelete, rendjük fenntartása. Mezővárosaik vásártartási jogát támogatták a birtokosok. Közismert példa erre Kaposvár vásárkiváltsága, amelyet földesurának, herceg Esterházy Pálnak köszönhetett. A vásárok alkalmával kirakodási engedélyt a tisztiszék adott. Ügyelt a mértékek és árak betartására. Közigazgatási feladat volt az ebben a korban jelentkező tűzvédelem. A gyakori tűzvészek, a belőlük adódó károk kényszerít ették az uradalmakat, hogy foglalkozzanak a kérdéssel. Ennek érdekében szorgalmazták tűzvédelmi eszközök beszerzését, tartását és szigorú szabályokat hoztak a tűz megelőzésére. A nagybirtok ellátott bizonyos egészségügyi teendőket is. Járványok idején közreműködött a kordon fenntartásában, szállást adott megyei orvosoknak. Néhány — a herceg Esterházy kismartoni, fraknói, kőszegi, lékai, sopronnyéki, pecsenyédi, a tatai Eszterházy és a keszthelyi Festetics — uradalomban kórház működött. A gyakori állatvészek ösztönözték a birtokkormányzatot állategészségügyi kérdésekkel való foglalkozásra. Ha az elhalt jobbágy, zsellér árvákat hagyott hátra, a vagyont — a falusi bíró vagy az esküdtek közreműködésével — az uradalmi tisztek írták össze. Az Esterházy hercegi hitbizomány községenként árvakönyvet vezetett a hagyatékokról. Gyakori volt, hogy a vagyont elárverezték, a befolyt pénzt az árvapénztár kamatra kihelyezte, a kamatokat az árvák tartására fordították. Másik megoldás volt, ha a vagyont a gyámok kapták meg, akik a tisztiszék előtt tartoztak számadással. A vallásüggyel való foglalkozás egyrészt a földesúr kegyúri jogából következett, másrészt közigazgatási feladat volt. A kérdés jelentőségét mutatja, hogy gróf Károlyi Antal „minden religiót érintő dolgokat" magának tartott fenn. A többi nagybirtokon ezt a jogot a kormányzati szervek gyakorolták. Ez magában foglalta az egyházi személyek kinevezésével, ellátásával, egyházi épületek, intézmények, iskolák fenntartásával, az egyházi pénzkezeléssel, alapítványokkal kapcsolatos ügyeket. Az uradalmak igyekeztek elkerülni, hogy az egyházi hatósággal összeütközésbe kerüljenek.